Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.
Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”
A földművelők mindig arra törekszenek, hogy a legmegfelelőbb jellemzőkkel rendelkező vetőmagot válasszák ki. A gazdag termés viszont nem csak a mag jellemzőitől függ, hanem a talaj minőségétől és a gondozástól is. Ugyanezek a szempontok érvényesek a lelki földművelés területén is.
Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:1b-2a „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg.”
Az asszonyoknak is megvan a helyük a szolgálatban Jézus körül. Ahogyan ebből a tudósításból is kitűnik, hogy inkább a háttérszolgálat volt a területük, de mégis nagyon fontos volt az, amit tettek, mondhatni, nélkülözhetetlen.
Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:44 „Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.”
A bűnös nő nagyobb szeretetet tanúsított Jézus felé, mint Simon farizeus, aki csak képmutató módon tette ezt, mert a saját hírnevével törődött. Talán azt gondolta, hogy Jézus népszerűségét kihasználva növelheti hírnevét azok között is, akik szimpatizálják Jézust.
Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:34 „Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.”
Jézusról való gondolkozásunkat meghatározza és befolyásolja az, ahogyan megismertük önmagunkat. A helyes önismeret pedig elvezethet az igazi istenismeretre, hogy helyesen gondolkozunk Jézusról.
Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Az angyal már János megszületése előtt megjelentette apjának, Zakariásnak, hogy nagy lesz ő az Úr előtt (Lk 1:15). Amikor pedig megszületett, a szomszédok is ráéreztek erre, mondogatva: Vajon mi lesz ebből a gyermekből?
Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”
A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).