Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Ezt az asszonyt 18 éve tartó fájdalmas görnyedtsége nem gátolta abban, hogy részt vegyen a zsinagógai tanításon. Az Úr meglátta őt és előszólította, mert együtt érzett vele. Biztatóan szólt hozzá, gyógyító kezeit rátette, és azonnal feloldozta őt kínzó megkötözöttségéből.
Igehely: Lk 13:6-9; Kulcsige: Lk 13:9 „Hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”
Jézus, miután figyelmeztette hallgatóit, hogy ha meg nem térnek, mindnyájan elkárhoznak, elmondja a terméketlen fügefáról szóló példázatot.
Igehely: Lk 13:1-5; Kulcsige: Lk 13:5 „Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.”
Napjainkban nagyon sok balesetről, természeti csapásról, katasztrófáról, terrorcselekményről, tragédiáról hallunk.
Igehely: Lk 12:54-56; Kulcsige: Lk 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Talán nem telik el nap, hogy ne néznénk meg az időjárás-előrejelzést. Napjainkban a fejlett technika segítségével az „idő próféták” elég pontosan prófétálnak. De történik úgy is, hogy az általuk mondottak nem teljesülnek.
Igehely: Lk 12:49-53; Kulcsige: Lk 12:49 „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!”
„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” – írja a Zsidókhoz írt levél 12:29 verse. Ő küldte e Földre, a „tűz csiholóját” Fia személyében. Később a Szentlélek is lángnyelvek formájában szállt le az első gyülekezet tagjaira Jeruzsálemben, az első pünkösd ünnepén. Az ember is képes a tűz csiholására.
Igehely: Lk 12:41-48; Kulcsige: Lk 12:43 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!”
Miután Péter meghallgatta Mestere vigyázásra és készenlétre ösztönző figyelmeztetését, felteszi a kérdést: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Amikor szól az Úr az Ige által, lehet néha mi is így gondoljuk: „ez nem nekem szól, hanem másnak”.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.