Igehely: 2Sám 12:15-25; Kulcsige: 2Sám 12:22 „Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.”
Dávid megbánta vétkét, amit Betsabéval és Úriással tett, de bűneinek következményeit viselnie kellett. A Betsabétól született gyermeke megbetegedett. Mégis reménykedett, hogy Isten könyörülhet a gyermeken. Azért böjtölt és imádkozott, hogy hátha Isten megkönyörül rajta.
Igehely: Jóel 2:12-18; Kulcsige: Jóel 2:12 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”
Az emberek még ma is szoktak éhségsztrájkot tartani, ha végső elkeseredésükben szeretnének valamilyen ügyben igazságszolgáltatást kapni. Ezzel a magatartással kifejezik azt, hogy amit kérnek, abban elszántak. Ugyanakkor ott állnak egy olyan helyzet előtt, amit önmagukban képtelenek megoldani.
Igehely: Mt 4:1-4; Kulcsige: Mt 4:4 „Ő így válaszolt: Meg van írva: «Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.»”
Egyik alkalommal, amikor a tanítványok kudarcot vallottak a démonok kiűzésében, Jézus egy kulcsfontosságú titkot árult el a szellemi harccal kapcsolatban: ez a fajta nem űzhető ki csak böjttel és imával! Jézus Krisztus felfedte az ellenség gyenge pontját.
Igehely: Mt 6:1,16-18; Kulcsige: Mt 6:18 „Hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.”
A kegyesség szó eredeti jelentése istenfélelem, azaz Isten jelenlétében folytatott életvitel. Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: Mt 17:21 „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”
Ebben a történetben látjuk Jézust, akit körülvesz egy kíváncsi tömeg, a tanítványok és egy gyermekéért aggódó, szerető édesapa. Mindenki más-más céllal, okkal van Jézus közelében - akár gyülekezetünk résztvevői, de ebben a történetben a legtöbbet mégis az édesapa és fia kapja.
Igehely: Jer 29:10-15; Kulcsige: Jer 29:12 „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.”
A próféta által Isten ismerteti tervét népével: békességet és nem romlást, reményteljes jövőt akar. Ennek feltétele az, hogy Istenben bízzanak és kitartóan imádkozzanak Hozzá. Isten azt ígéri, hogy megtalálható lesz, ha teljes szívvel és nem félszívvel keresik Őt.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.