2018. július 17., kedd

DÉLELŐTT | 
A böjt felkészít a valódi bűnbánatra

Igehely: Jóel 2:12-18; Kulcsige: Jóel 2:12 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”

Az emberek még ma is szoktak éhségsztrájkot tartani, ha végső elkeseredésükben szeretnének valamilyen ügyben igazságszolgáltatást kapni. Ezzel a magatartással kifejezik azt, hogy amit kérnek, abban elszántak. Ugyanakkor ott állnak egy olyan helyzet előtt, amit önmagukban képtelenek megoldani. Ugyanez a helyzet a bűneinkkel is. Tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy szabadulni kellene tőlük, de mégsem teszünk semmit. Lehet, igazából nem is akarjuk bűneinket elhagyni? Ha komolyan gondoljuk a szabadulást, akkor van megoldás! Van egy legfelsőbb bíróság, ahol kegyelmet kérhetünk, hogy büntetésünket eltöröljék. Az idő kegyetlenül rohan és a fejsze már a fák gyökerén van. Senki nem láthatja meg az Istent, aki a bűneiben marad. Itt az idő, hogy komolyan vegyük a szabadulást! Ha bűneid megkötöznek téged, kérj valakitől segítséget, hogy imádkozzon veled. Sokszor meglepődtem, hogy amikor böjtöltem, Isten olyan dolgokra mutatott rá, amiről nem is tudtam, hogy probléma. Kérd Istent, hogy még az ítéletnap előtt világítson át teljesen, nehogy valami bűn ott maradjon az életedben. „Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva…!”

Nagy Ferenc

DÉLUTÁN | 

Feladatkörében kitartó

Igehely: 1Sám 7:1-2

Izráel nehéz időket élt meg Sámuel idejében. A frigyládát a filiszteusok elvitték, majd visszahozták. Izráel félt a frigyládától és Isten szentségétől. Ezért felvitték Abinádáb házához, és megbízták a fiát, Eleázárt, hogy vigyázzon a frigyládára. Eleázár készségesen elvállalta a szolgálatot. Nem volt ez épp olyan könnyű feladat. A frigyláda jelenléte megkövetelt egy szent életet. Eleázár bármikor az életével fizethetett volna, ha szentségtelen módon bánik a frigyládával. Eleázár hűségesen vállalta ezt a feladatot húsz éven keresztül. Isten hasonló módon ránk is szeretne szolgálatot bízni. Lehet, már sokszor felkértek bizonyos feladatra a gyülekezetben, de te mindig visszautasítottad. Lehet, hogy egy darabig szolgáltál, de utána feladtad. Lehet, hogy valamikor még te is féltve őrizted a szívedben Isten szentségét, de most már nem törődsz vele. Isten azt szeretné, hogy az ő Szent Lelkét, mint drága kincset őrizzük a szívünkben. Azt szeretné, ha szolgálatunkat mi is hűséggel és szent élettel vállalnánk!

Nagy Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?