2018. július 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Légy őszinte imádságaidban, böjtödben!

Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: Mt 17:21 „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”

Ebben a történetben látjuk Jézust, akit körülvesz egy kíváncsi tömeg, a tanítványok és egy gyermekéért aggódó, szerető édesapa. Mindenki más-más céllal, okkal van Jézus közelében - akár gyülekezetünk résztvevői, de ebben a történetben a legtöbbet mégis az édesapa és fia kapja. Mi is, ha hozzájuk hasonlóan jövünk az Atyához, az Ő fia nevében meghallgat minket. A Róm 8:26 alapján a Szentlélek segít könyörgéseinkben. Jöjjünk mi is őszintén, ahogyan ez az apa tette, elmondva panaszát, nevén nevezve baját, bevallva kishitűségét. A Mk 9:24-ben az apáról azt olvassuk, hogy vágyik növekedni hitében. Nem törődik a körülötte lévő tömeggel, az emberek véleményével, hanem személyesen jön Jézushoz, aki nem utasítja el őt, mint ahogy bennünket sem utasít el, ha őszintén közeledünk Hozzá.

Ha figyelmesen követtük az elmúlt kétheti igerészek gondolatait, a kegyesség egyszerű, őszinte, gyakorlati megnyilvánulásait, tartsunk önvizsgálatot. Ha helyesen cselekedtünk, növekedjünk benne, ha változtatnunk kell, akkor változtassunk és engedjük, hogy Isten tehessen áldássá bennünket mások számára is.

Tóth József

DÉLUTÁN | 

A felülről való bölcsesség

Igehely: Jak 3:13-18

A ma esti igében le lehet mérni, hogy mennyire vagyok Krisztushoz hasonló, vagyis mindennapjaimat milyen mértékben határozza meg a felülről való bölcsesség. Amikor test szerint élünk és bűnös alaptermészetünknek engedünk, akkor, sajnos, ördögi bölcsesség ural le minket, és teszi tönkre kapcsolatainkat. Jakab apostol a kettőt szembeállítja egymással.

Az ördögi bölcsesség szomorú megnyilvánulása a keserű irigység. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagyok hálás azért, amit az Úr adott nekem, ráadásul földhözragadt vagyok. Itt található a viszálykodás is, aminek szomorú következménye a zűrzavar. Ez teljes mértékben jellemzi világunkat, sajnos sok keresztyén családot is!

Azonban van felülről jövő bölcsesség is: szeretni a békességet, törekedni arra, szelídnek és irgalmasnak lenni. Így Krisztus kiábrázolódik bennünk! Ha bennünk él a Szentlélek, Ő ezt fogja munkálni, és így nem marad hely ördögi indulatoknak! Benned ki munkálkodik? „Amit vetsz itt e léten át, Azt aratod majd odaát.” (HH 525)

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.