Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot. Valamennyien erre kaptunk meghívást, minekutána találkoztunk Isten hívó szavával, és arra igent mondtunk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28:19).
Ha már téged is betöltött ez a mennyei fény, látod-e a feladatodat? Ki lehet az az ember, aki felé eszköz lehetsz ma arra, hogy lássa, hallja és értse a Krisztust? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket…” (Mt 5:16)
„Látják-e már Jézust bennem, látják-e őt benned vagy nem? Híven szereted-e őt? Élsz-e úgy, mint Megmentőd? Vajon látják Jézust benned?”
Schneider Károly
A nehézségeket legyőző öröm
Igehely: Fil 1:18–20; Kulcsige: Fil 1:18 „Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.”
Nem könnyű most az örömről írni, mert amikor ezeken az igéken elmélkedtem, kaptam a hírt, hogy egy kedves munkatársunk, testvérünk, barátunk 38 évesen tragikus hirtelenséggel az Úrhoz költözött. Nem könnyű ilyenkor bármit is írni, de szomorúságunkban megvigasztal bennünket a nehézségeket legyőző öröm: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők” (2Kor 6:10a). Valami ilyesmit érezhettek a tanítványok is, amikor Jézus megjelentette nekik, hogy mi fog történni, de nem hagyta őket bizonytalanságban: „Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek” (Jn16:22).
Jézus Krisztus, aki meghalt, feltámadt és él, tud a mi dolgainkról, nehézségeinkről, fájdalmainkról, és nála el van készítve a vigasztalás is. Ezért kell őt hirdetni, ahogyan Pál és a mi elhunyt testvérünk is meggyőződésből tette. A Krisztus hirdetése az öröm hirdetése is egyben, ezért örül annak Pál, hogy akárhogyan is, de Krisztust hirdetik.
Mi is hirdessük hát meggyőződésből, hogy Jézus Krisztus él!
Schneider Károly
Új hozzászólás