2024. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
Világítsunk az emberek között!

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől. De igencsak meglepődött, amikor csak egy kis olajmécsest talált, amely körül a sok-sok lapra csiszolt üveggömb a fényt ezerszeresére növelte az adott irányban.

Isten ragyogásra szólít fel minket is, és tudtunkra adja, hogyan tegyük azt. Nem nekünk, a mi erényeinknek, jó tetteinknek kell fényt adnia, hanem ő kell, hogy átragyogjon mindezeken. Lehet azt mondod: „Én csak olyan vagyok, mint egy kis gyertyafény. Mit tehetnék én azért, hogy mások is meglássák a világ Világosságát?” Csak tedd azt, amit a jelen körülményei között tehetsz, és ahogyan beszélsz, viselkedsz, gondolkozol, azzal visszatükrözheted te is a Krisztus fényét. Lehetsz te is lámpás, világíthatsz, amely által megtalálhatják mások is az Úr Jézushoz vezető utat. Legyünk mindnyájan Isten élő, világító bizonyságai!

„Jézus szól: világíts szép fényesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, ékesen! E bűnös világnak sötét éjjelén, világítson ki-ki a maga helyén.”

Schneider Károly

DÉLUTÁN | 

A munkatársi összhang öröme

Igehely: Gal 2:9–10 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

Nagy öröm számomra ezeket a gondolatokat úgy írni, hogy 25 drága testéremmel egy munkahelyen dolgozhatok, és rendszeres imaközösségben vagyunk. Jó látni és tapasztalni azt, hogy „Mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9a), nemcsak a gyülekezetben, hanem a munkahelyen is. Úgy fogadhatjuk egymást, ahogyan Péter, Jakab és János, a jeruzsálemi gyülekezet oszlopai Pált, akiben felismerték az Isten kegyelmét, és nem bírálgatták, nem mondták neki: „Te csak egy kívülvaló vagy, milyen életed volt korábban?!” (Lehet, ismerős szavak ezek.) Pál, aki a legmagasabb zsidó és görög műveltséggel rendelkezett, és jómódú farizeus családból származott sem nézte le az egyszerű, tanulatlan halászembereket, hanem felismerve egymásban a testvért, bajtársi jobbot nyújtottak egymásnak, és mindenkinek megvolt a maga szolgálati területe. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is” (Róm 12:6a).

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek köztünk súrlódások, nézeteltérések, ahogyan az igében említett testvéreknél is előfordult, de azt krisztusi módon tudták rendezni. Nekünk is így kell tennünk, és végezni a ránk bízott szolgálatot.

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)