2024. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
Világítsunk az emberek között!

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől. De igencsak meglepődött, amikor csak egy kis olajmécsest talált, amely körül a sok-sok lapra csiszolt üveggömb a fényt ezerszeresére növelte az adott irányban.

Isten ragyogásra szólít fel minket is, és tudtunkra adja, hogyan tegyük azt. Nem nekünk, a mi erényeinknek, jó tetteinknek kell fényt adnia, hanem ő kell, hogy átragyogjon mindezeken. Lehet azt mondod: „Én csak olyan vagyok, mint egy kis gyertyafény. Mit tehetnék én azért, hogy mások is meglássák a világ Világosságát?” Csak tedd azt, amit a jelen körülményei között tehetsz, és ahogyan beszélsz, viselkedsz, gondolkozol, azzal visszatükrözheted te is a Krisztus fényét. Lehetsz te is lámpás, világíthatsz, amely által megtalálhatják mások is az Úr Jézushoz vezető utat. Legyünk mindnyájan Isten élő, világító bizonyságai!

„Jézus szól: világíts szép fényesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, ékesen! E bűnös világnak sötét éjjelén, világítson ki-ki a maga helyén.”

Schneider Károly

DÉLUTÁN | 

A munkatársi összhang öröme

Igehely: Gal 2:9–10 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

Nagy öröm számomra ezeket a gondolatokat úgy írni, hogy 25 drága testéremmel egy munkahelyen dolgozhatok, és rendszeres imaközösségben vagyunk. Jó látni és tapasztalni azt, hogy „Mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9a), nemcsak a gyülekezetben, hanem a munkahelyen is. Úgy fogadhatjuk egymást, ahogyan Péter, Jakab és János, a jeruzsálemi gyülekezet oszlopai Pált, akiben felismerték az Isten kegyelmét, és nem bírálgatták, nem mondták neki: „Te csak egy kívülvaló vagy, milyen életed volt korábban?!” (Lehet, ismerős szavak ezek.) Pál, aki a legmagasabb zsidó és görög műveltséggel rendelkezett, és jómódú farizeus családból származott sem nézte le az egyszerű, tanulatlan halászembereket, hanem felismerve egymásban a testvért, bajtársi jobbot nyújtottak egymásnak, és mindenkinek megvolt a maga szolgálati területe. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is” (Róm 12:6a).

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek köztünk súrlódások, nézeteltérések, ahogyan az igében említett testvéreknél is előfordult, de azt krisztusi módon tudták rendezni. Nekünk is így kell tennünk, és végezni a ránk bízott szolgálatot.

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.