2017. január 2., hétfő
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)