Igehely: Mt 11:7–15; Kulcsige: Mt 11:11 „Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.”
Nagy Dáriusz Kr.e. 500-ban megépítette a híres Királyi utat, amely korának egyik legmodernebb útja volt. Az utat a római idők után is használták. Kiváló minőségének köszönhetően a postai futárok hét nap alatt 2699 kilométert tudtak rajta megtenni.
Igehely: Mt 11:1–6; Kulcsige: Mt 11:4 „Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok.”
A tanítványok feladata minden időben az, hogy mesterük parancsát teljesítsék. Jézus parancsát az általa elhívott 12 tanítvány teljesítette. Keresztelő János parancsát pedig azok a tanítványok, akiket Jézushoz küldött. De miért is küldte János Jézushoz a tanítványait?
– Mt 10:40–42; Kulcsige: Mt 10:42 „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.”
Az Úr Jézus arra tanít bennünket, hogy legyünk készek befogadni tanítványait, és ellátni őket mindennel, amire szükségük van. Egy pohár hideg víz is sokat jelent, de lehet ennél többet is adni azoknak, akik életüket Krisztus követésére szentelték.
Igehely: Mt 10:34–39; Kulcsige: Mt 10:39 „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
A 38. versben egy olyan eszközről olvasunk, ami a szenvedést és a halált jelentette: a keresztről. Ez egy olyan kereszt, amit a tanítvány fel kell, hogy vegyen. A 39. igevers a döntésünk két következményét mutatja be. Mind a két embertípus életéből két képet látunk.
Igehely: Mt 10:28–33; Kulcsige: Mt 10:30 „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.”
Nagyjából tízéves lehettem, amikor a szüleimmel egy számomra akkor nagyon nagynak tűnő bevásárlóközpontba mentünk el. Ahogy haladtunk a sorok között, édesapám megkért, hogy maradjak a kosár mellett addig, amíg elmennek kiválasztani valamit. Ott álltam és nézelődtem.
Igehely: Mt 10:24–27; Kulcsige: Mt 10:24 „Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.”
Jézus nagyon jól tudta, hogy az az út, amire elhívja a tanítványokat, egy nehéz út. A 24–25. vers erről beszél. Ha Jézus szenvedett, ha a szolgálatát félremagyarázták, mennyivel inkább fognak minket is, tanítványokat, elítélni és bántani.
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!