Igehely: 2Móz 2:1-10; Kulcsige: 2Móz 2:10 „Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.”
Isten adja a gyermeket és az édesanya ajándéknak veszi. Isten kifejezett céllal teremti meg Mózest, hiszen az ő születésével kezdődik meg a zsidók Egyiptomból való szabadulásának története.
Isten gondoskodik a gyerek túléléséről és neveléséről, de ebben megvan a család, különösen az édesanya feladata.
1. Hit által vállalták - nehéz időkben is. Példás édesanya! A zsidó fiúgyerekek halára voltak ítélve és nem lehetett tudni előre, hogy fiú lesz-e vagy lány. Már megvolt Mirjám és Áron, Amrám és Jókebed első két gyermeke. (2Móz 6:20) Nem mondják: nehéz idők vannak, nem vállalunk 3-at, bőven elég ennyit felnevelni. Milyen kár, hogy manapság sokszor kényelemből vagy szorultságból a szülők megöletik gyermeküket születésük előtt. Mózes szülei mégis vállalták őt.
2. „Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” (Zsid 11:23) Ez életükre is kockázatos volt. De Istennek kell inkább engedelmeskedni, bármilyen idők is jöjjenek.
3. Hit által engedték el. Milyen nehéz lehetett?! Minél többet látták, ölelték, gondozták, annál jobban megszerették ezt a kisfiút, akit az Úr nekik adott. Növekvő hangereje miatt képtelenség volt tovább titokban tartani létezését. Inkább minthogy beárulják, észrevegyék és elvegyék az édesanya elhelyezte a Nílusban, a sás közé egy biztonságos helyre. A sodrás nem vihette el, krokodilok nem fértek hozzá. De visszakapták 3-5 évre, mert Isten csodálatosan intézkedett, Mirjám gondoskodó ötletessége és a fáraó leányának jószívűsége által. Mert, amit elengedsz sokszor az lesz a tiéd, és amihez ragaszkodsz azt végül elveszíted. (Lk 17:32-33)
4. Hit által és hitre nevelték, istenfélelemre. Megtanították az ő népe, az Úr népe történelmét, az Ábrahámnak tett ígéreteket, beleértve a fogságot és a 400 évvel későbbre igért szabadulást is. Úgy indították útjára, hogy az, akit Egyiptom minden tudományára (matematika, földrajz, csillagászat, harc művészetek stb.) megtanítottak, nem felejtette el Istenét, származását, küldetéstudatát.
Kelemen Sándor
Imaáhítat: Imádkozzunk az anya-gyermek kapcsolatok élethosszig tartó meghittségéért! – Jn 19:26-27
Bibliaóra: Közeledjünk Istenhez! – Jak 4:1-17 (Jak 4:8a)
Mindnyájunk anyja
Igehely: Gal 4:21-31; Kulcsige: Gal 4:26 „De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.”
Milyen jó, hogy Krisztusban senki sem kell elhagyatott, árva legyen. Őbenne nekünk van mennyei Atyánk és mennyei anyánk is. És ez sokkal több minden földinél. A Galáciában lakó kelta származású keresztyének Pál apostol második missziós útján hallották az evangéliumot és tértek meg. Pál távozása után olyan judaizáló zsidó-keresztyének zavarták meg a gyülekezetet, akik Krisztusban kapott teljes üdvösség mellé még a törvény cselekedeteit is követelték. Ezt más evangéliumnak (Gal 1:6) nevezi az apostol, és az Úrtól kapott bölcsességgel igyekszik kijózanítani őket, hogy el ne tántorodjanak az igaz hittől. A törvény (Mózes 5 könyve), amit a zsidók úgy gondoltak, hogy jól ismernek, beszámol Ábrahám két fiáról és azok anyáiról. Ebből kiindulva Pál apostol fontos tanítást ad arra nézve, hogy szabadok akarunk-e lenni, ami csak Krisztusban található, vagy rabszolgák a törvény alatt, s így nem leszünk a menny örökösei.
Két anya, két fiú, két szövetség, két város, két sors áll előttünk, melyek ellentétben vannak egymással. Hasonlítsuk össze őket. Hágár Sárának, Ábrahám feleségének a rabszolgája volt. Izmael Hágártól született emberi kezdeményezésből, hitetlenségből - test szerint (a természetes nemzőképesség gyümölcse volt, ami példázza, hogy a törvény cselekvése emberi erőfeszítés arra nézve, hogy üdvözüljünk). Izsák viszont ígéretből, hitből - Szentlélek szerint született (csak isteni csodaképpen jöhetett létre a szülők korára való tekintettel. Ábrahám 100 éves volt, Sára pedig 90, amikor Izsák megszületett. Ez illusztrálja, hogy a keresztyének, pogányok és zsidók csak Isten Szentlelkének a csodás újjászülése által kerülhetnek be az ő családjába).
Hágár a földi Jeruzsálemet jelképezi, az Ószövetséget, ami szolgaságra szül. Legtöbb zsidó és pogány, akkor és most is úgy él, mint egy hitetlen. Visszautasítja Krisztust, az egyetlen Megváltót, megmaradva ezzel a bűn szolgaságában, a törvény átka alatt. Ahogy a szolgáló fia nem örökölhetett együtt a szabad nő fiával, úgy ezek sem örökölhetik a mennyet. A mennyei Jeruzsálem viszont szabadságra szüli gyeremekeit. A bűntől és a törvény átkától szabadon, feljogosítja gyermekeit a mennyei örökségre az Úr Jézus kereszten elvégzett áldozatáért, ingyen kegyelemből.
Kelemen Sándor
