Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
A zsidó nép vezetői már rég eldöntötték, hogy Jézust megölik. Szabad kezük volt vallási ügyekben, de halálbüntetést kiróni csak a római helytartó beleegyezésével lehetett. Így került bele Pilátus a nagypénteki eseményekbe.
Igehely: Zsolt 35:17-28; Kulcsige: 35:17 „Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!”
Gyakran szükség van a türelemre a mindennapi életben, szeretteink, munkatársaink, szomszédjaink irányába. Feltesszük néha a kérdést, hogy meddig kell a türelmet gyakorolni? A tanítványoknak is kérdés volt, hogy hányszor kell türelmesen, szeretettel megbocsátani, netán még hétszer is?
Igehely: Zsolt 35:1-16; Kulcsige: 35:7 „Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.”
Dávid védőügyvédjéül választja az Urat egy olyan helyzetben, amikor jót cselekedve kell szenvedjen, olyan emberek miatt, akik valamikor nagyon közel voltak hozzá.
Igehely: Ez 34:11-24; Kulcsige: 34:12 „Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.”
Isten, miután elégedetlen a hűtlen pásztorok tevékenységével, elhatározza, hogy a maga kezébe veszi nyájának gondját, és egyetlen pásztorra, a Dávid utódjára bízza őket. Az Úr Jézus egyik beszédében, utalva erre a feladatára elmondja, hogy Ő a Jó Pásztor (Jn 10:11).
Igehely: Ézs 52:7-10; Kulcsige: 52:10 „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását.”
A mai világban a modern technika lehetővé teszi, hogy nagyon gyorsan terjedjen az információ. Régen gyorslábú hírvivők továbbították a rájuk bízottakat, sok esetben harcok kimenetelét. Győzelem vagy vereség, szabadság vagy rabság, élet vagy halál, mit fog a hírnök mondani?
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: 12:13 „Pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!”
Virágvasárnap a felszabadult örvendezés, ünneplés napja. Jól esik olvasni az Igében, hogy az emberek úgy viszonyultak Jézushoz, ahogy mindig is megérdemelte volna. Miért nem hangzottak gyakrabban a dicsőítő szavak? Az ember hajlamos arra, hogy földi szemszögből szemlélje az Isten dolgait.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?