Igehely: Róm 6:5-11; Kulcsige: 6:10 „Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli.”
A ma reggel olvasott igeszakasz alapján képzeljünk magunk elé egy idős hívő embert – Keresztyén Jánost –, aki visszatekint hosszú életére. Azt látja, hogy életét két szakaszra osztja a megtérése: a megtérés előtti életre és a megtérés utáni életre. Megtérése, Krisztusba vetett hite és bemerítkezése nyomán Keresztyén János eggyé lett Krisztussal. Régi, bűnös énje Krisztussal együtt meghalt a bűnnek. Ugyanakkor Keresztyén János feltámadt és új emberré lett, hogy új életet éljen hívő emberként.
Keresztyén János életútja olyan, mint minden hívőé, hiszen mi magunk vagyunk Keresztyén János, ha egyesültünk Jézus Krisztussal. Krisztussal együtt meghaltunk és Krisztussal együtt feltámadtunk. Régi életünknek vége szakadt azzal, hogy meghaltunk a bűnnek, és most már Istennek élhetjük új életünket Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. A kérdés, mely szerint, ha valaki új életre támadt, hogyan tudna még a bűnben élni, teljesen természetes. Ugyanis hisszük, hogy ha meghaltunk a bűnnek, Krisztussal egy új életet élhetünk.
Ha megvizsgálod életedet, milyen különbséget látsz a megtérés előtti és a megtérés utáni életed között? Mi jellemzi életedet megtérésed óta?
Horváth Ferenc
Segítségnyújtás idegeneknek
Igehely: 2Móz 2:15b-22
Napjainkban, amikor sokat hallunk a híradásokban menekültekről és migránsokról, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként tárja elénk ezt a témát a Szentírás. A jelenség ugyanis egyáltalán nem korunk szomorú terméke. A történelem során különböző háborúk, éhínségek, természeti katasztrófák és üldözések miatt időnként csak személyek, máskor hatalmas tömegek keltek útra.
Ma reggel Mózesről olvastuk, hogy menekülnie kellett a fáraó elől, majd pedig jövevénnyé lett idegen földön, Midjánban. Olyan mélyen érintette Mózest ez az élethelyzet, hogy saját jövevény volta miatt nevezte el a fiát Gérsómnak. Elgondolkodtató ugyanakkor az idegenekkel szembeni kölcsönös segítségnyújtás megnyilvánulása: ahogyan Mózes védelmezte és segítette Midján papjának leányait, majd ahogyan Midján papja befogadta Mózest a családjába.
Ezt a fajta segítségnyújtást és befogadást tapasztalhatjuk meg a gyülekezetben: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2:19) A gyülekezet olyan hely, ahol nem idegenek élnek egymás mellett, hanem azonos jogú mennyei állampolgárok. Mivel befogadták őket, ők is képesek befogadni másokat.
Horváth Ferenc
Új hozzászólás