Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”
A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).
A legerősebb és hiteles híreket döntéseink, szavaink és cselekedeteink gerjesztik. Gyönyörű, amikor a jó hírek más személyek, csoportok által vannak visszatükrözve: „mindenhova eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen erről bármit is mondanunk, mert ők maguk beszélik… hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok.”
Amikor a személyem, családom vagy gyülekezeti közösségem kerül szóba mások között, milyen hangulatú, előjelű vélemények hangoznak el? Nyilván nem az a cél, hogy mindig mindenki tetszését elnyerjük (akkor lecsúszhatunk Isten mércéjéről), de ha helyén van a hitünk, és az életünk gyakorlata erre a hitre épül, akkor sokak előtt jó véleményt „szerezhetünk” ezzel. Istennek pedig dicsőséget! Szóval: milyen véleménnyel vannak mostanában rólad?
Szólláth Imre Rudolf
Örülj, Sion leánya!
Igehely: Zak 2:14-17 (2:10-13); Kulcsige: Zak 2:14 „Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az Úr.”
A reménytelen helyzetnél talán csak egy rosszabb van. Az, amikor úgy tűnik, hogy van remény, lelkesedünk, majd kiderül, hogy mégsem változik semmi jó irányba. Sőt. Valahogy így érezhették magukat azok a júdaiak, akik nagy lelkesedéssel jöttek haza a babiloni fogságból, de hamarosan szélmalomharccá vált az életük. A templom felépítése húsz éve áll. Bár itthon vannak, mégis, mintha Isten semmivel sem lenne közelebb a szent földön, mint Babilóniában.
Zakariás által reménykedésre hívja Isten az ő népét: „Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.” Az Úr köztük fog lakni! Olyan ez, mintha újra igent mondana Isten arra a népre, akik már-már azt gondolták, hogy Isten elfordult tőlük.
A jövőre irányítja tehát Isten a figyelmet. Ez a jövő népe javára van. Mi is, ha megalázzuk magunkat, akkor a legrosszabb körülmények között is bízhatunk abban a jövőben, amikor Isten minden kétséget kizáróan javunkra „jön közénk”. Örüljünk hát!
Szólláth Imre Rudolf
