Igehely: Zsolt 144:9-15; Kulcsige: 144:15 „Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!”
Társadalomkutatók vizsgálatai alapján a magyar nemzet nem tartozik a legboldogabb népek közé. Igaz, ők nem a bibliai mércék alapján mérik ezt.
Igehely: Zsolt 122:1-9; Kulcsige: 122:7 „Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”
Lélekemelő szavakban fejezi ki a zsoltáríró a zarándokok érzéseit, gondolatait, amikor a megfáradt utazók megpillantják Isten városát, Jeruzsálemet. Jeruzsálem hegyen épített város. Az út oda felfelé visz, ezért nehezebb oda eljutni, de közelebb is van az éghez.
Igehely: Zsolt 119:1-16; Kulcsige: 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A zsoltáros azzal kezdi az imáját, hogy megköszöni Istennek a törvényt. Tudatosítja a Szentírás szerepét és fontosságát, amihez, ha alkalmazkodik stabilitást és örömöt talál az életben.
Igehely: Zsolt 84:1-13; Kulcsige: 84:5 „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)”
Mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben az imádság háza nagyon fontos helyszín Isten népe számára. Sokan megtapasztalták már itt az Úr jelenlétét és az ebből fakadó boldogságot. A mai ember változatos helyeken keresi boldogságát.
Igehely: Zsolt 41:1-14; Kulcsige: 41:2 „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”
Sok nyomorúságot, betegséget látunk a környezetünkben, néha pedig mi is ilyen helyzetbe kerülünk. Ilyenkor kérdések merülnek fel bennünk, és milyen jó, hogy a Bibliában válaszokat is találunk ezekre, miközben reménységgel várjuk az Isten ígéreteinek a beteljesülését.
Igehely: Zsolt 32:1-11; Kulcsige: 32:1-2 „Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”
Ki a boldog ember? Ma is gyakran feltevődik ez a kérdés. A boldogság utáni vágyakozás, keresés, hajszolás sok embert taszított már a keserűség mélységébe. A zsoltárossal valljuk, hogy az a boldog ember, aki bűnbocsánatban részesült.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.