2019. május 7., kedd

DÉLELŐTT | 
A segítségnyújtás boldogsága

Igehely: Zsolt 41:1-14; Kulcsige: 41:2 „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”

Sok nyomorúságot, betegséget látunk a környezetünkben, néha pedig mi is ilyen helyzetbe kerülünk. Ilyenkor kérdések merülnek fel bennünk, és milyen jó, hogy a Bibliában válaszokat is találunk ezekre, miközben reménységgel várjuk az Isten ígéreteinek a beteljesülését. Az Ige szerint nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk, és mások terhét is hordoznunk kell alkalom adtán. A 2. igeversben olyan ígéretet találunk, hogy Istennek gondja van azokra, akik segítenek a szükségben levőkön. Az Ő szava pedig megáll, ezért nem kell félnie a jövőtől annak, aki az irgalmas samaritánus példáját követi. A hívő emberek segítségnyújtása, beteglátogatása a mennyország illatát juttatja el a szükségben levőkhöz. Így megtapasztaljuk azt, hogy jobb adni, mint kapni.

Kérjük az Urat, hogy adjon látó szemeket, érző szívet és cselekvőkészséget mások szükségei iránt. Segítsen a Mindenható, hogy az ilyen szolgálatok szebbé tegyék a világot ma is körülöttünk, és ajándékozzon meg az ebben rejlő örömmel!

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

Anyai aggódás

Igehely: Lk 2:41-48

A Jóisten olyan felelősséggel ruházott fel bennünket, amely alkalmassá tesz arra, hogy gondoskodni tudjunk szeretteinkről. Egy családon belül főleg az édesanyák életében figyelhető meg a féltő, máskor aggódó viselkedés gyermekeik iránt. Az Ige nem a könnyelműségre bíztat bennünket, hanem arra bátorít, hogy magunkról és másokról is képesek legyünk gondoskodni. Sokan szorulnak védelemre, felügyeletre, táplálékra, bátorításra vagy akár feddésre. Mária és József is felelősséggel nevelték gyermekeiket, és aggodalommal telt meg a szívük, mikor a tizenkétéves gyermek elveszett, és csak pár nap múlva került elő. Sok fölösleges aggodalmat tud a sátán is becsempészni az ember szívébe, amely káros hatással van ránk és kapcsolatainkra. Ma arra bátorít bennünket az Ige, hogy vizsgáljuk meg szívünket, és tegyük félre félelmeinket, aggodalmainkat hit által. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)

Szabó Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?