2019. május 7., kedd

DÉLELŐTT | 
A segítségnyújtás boldogsága

Igehely: Zsolt 41:1-14; Kulcsige: 41:2 „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”

Sok nyomorúságot, betegséget látunk a környezetünkben, néha pedig mi is ilyen helyzetbe kerülünk. Ilyenkor kérdések merülnek fel bennünk, és milyen jó, hogy a Bibliában válaszokat is találunk ezekre, miközben reménységgel várjuk az Isten ígéreteinek a beteljesülését. Az Ige szerint nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk, és mások terhét is hordoznunk kell alkalom adtán. A 2. igeversben olyan ígéretet találunk, hogy Istennek gondja van azokra, akik segítenek a szükségben levőkön. Az Ő szava pedig megáll, ezért nem kell félnie a jövőtől annak, aki az irgalmas samaritánus példáját követi. A hívő emberek segítségnyújtása, beteglátogatása a mennyország illatát juttatja el a szükségben levőkhöz. Így megtapasztaljuk azt, hogy jobb adni, mint kapni.

Kérjük az Urat, hogy adjon látó szemeket, érző szívet és cselekvőkészséget mások szükségei iránt. Segítsen a Mindenható, hogy az ilyen szolgálatok szebbé tegyék a világot ma is körülöttünk, és ajándékozzon meg az ebben rejlő örömmel!

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

Anyai aggódás

Igehely: Lk 2:41-48

A Jóisten olyan felelősséggel ruházott fel bennünket, amely alkalmassá tesz arra, hogy gondoskodni tudjunk szeretteinkről. Egy családon belül főleg az édesanyák életében figyelhető meg a féltő, máskor aggódó viselkedés gyermekeik iránt. Az Ige nem a könnyelműségre bíztat bennünket, hanem arra bátorít, hogy magunkról és másokról is képesek legyünk gondoskodni. Sokan szorulnak védelemre, felügyeletre, táplálékra, bátorításra vagy akár feddésre. Mária és József is felelősséggel nevelték gyermekeiket, és aggodalommal telt meg a szívük, mikor a tizenkétéves gyermek elveszett, és csak pár nap múlva került elő. Sok fölösleges aggodalmat tud a sátán is becsempészni az ember szívébe, amely káros hatással van ránk és kapcsolatainkra. Ma arra bátorít bennünket az Ige, hogy vizsgáljuk meg szívünket, és tegyük félre félelmeinket, aggodalmainkat hit által. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)

Szabó Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?