Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.
A figyelmeztetés nem azért volt, hogy meghátráljon és elmeneküljön. Ha látom a nehézséget, a nyomorúságot, amit esetleg az Úrért kell vállalnom, vajon meghátrálok, a menekülés lehetőségét keresem? Pál arról tesz bizonyságot, hogy „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért” (13.v.).
Én milyen áldozatvállalásra vagyok kész Jézus Krisztus nevéért, az én Megváltómért? Néha kisebb, apróbb dolgokat sem vagyunk készek vállalni. Valljuk ezt meg az Úrnak, és kérjünk erőt tőle, hogy a mai napon is megéljük hitünket.
Rajna Ottó
Ha tiszteled, miért a hitványat hozod?
Igehely: Mal 1:6–14 Kulcsige: Mal 1:6–7 „A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? – Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. – Mivel tettük tisztátalanná? – kérdezitek. – Azzal, hogy az Úr asztalát semmibe veszitek.”
Amikor az ember értékrendje megváltozik, megváltozik az Istenhez való viszonyulása is. Magatartása elárulja, hogy valóban tiszteli-e az Urat, vagy már csak egy megszokott formaság az, ami életében „istentiszteletként” jelen van.
Isten népe Malakiás idejében azt akarta mutatni, hogy az Urat tisztelik, de a cselekedeteik másról tanúskodtak. Ezért jött az Úr, panaszt emelve a nép magatartása miatt, mert a gyakorlat nem egyezett azzal, amit próbáltak színlelni. Ha emberek előtt lehet is képmutatóskodni – bár az emberek is rájönnek, amikor nem vagyunk őszinték – Istent nem lehet félrevezetni, hiszen a szívünket és annak szándékát is látja, nemcsak a külsőt.
Világosan látta az Úr Saul király szívében a büszkeséget, Dávid király takargatott paráznaságát, gyilkosságát, vagy Júdás szívében a vágyat, hogy az ezüstöt a markába szorítsa.
Vajon az én szívemben mit látott az Úr ma, az elmúlt héten? Uram, segíts helyesen viszonyulni hozzád, a világhoz! Bocsásd meg, hogy életem nem mindig azt tükrözte, hogy tisztellek téged!
Rajna Ottó
