2021. július 20., kedd

DÉLELŐTT | 
A vihar, mint a fegyelmezés eszköze

Igehely: Jer 11:15-17; Kulcsige: Jer 11:16 „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait.”

Istennek megvannak a sajátos eszközei, hogy gyermekeit figyelmeztesse. Ezek az eszközök néha elég kellemetlenül hatnak ránk, de mindig a javunkat munkálják.

Keresztyének között megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy ha valami kellemetlenség ér bennünket, akkor azt máris a lelki harc eredményeként könyveljük el. Ezzel viszont az a probléma, hogy a kellemetlen érzésünknek semmi köze nincs a lelki harchoz. Persze, sokkal dicsőségesebb úgy magyarázni nehézségeinket, hogy a Sátán hadat indított ellenünk, mintsem bevallani, hogy a nehézségünkben épp a tetteink gyümölcsét aratjuk: mennyei Atyánk fenyít minket (Gal 6:7).

Amit néha a Sátán támadásának tekintünk, az valójában a mi szerető Atyánktól jövő fegyelmezés lehet. Megenged Isten olyan viharokat az életünkben, amely által letördel rólunk bizonyos vadhajtásokat (16.v.): gőgöt, büszkeséget, önelégültséget.

Nehéz körülmények vannak az életedben? Lehet ez Istentől jövő fegyelmezés. Isten szeretettel figyelmeztet, és kéri, hogy vizsgáld meg életedet, vajon nem a bűneid miatt kerültél-e ebbe a helyzetbe!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Az apostoli áldás

Igehely: 2Kor 13:13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

Minden áldás mögött ott van a Szentháromság Isten, aki megáldja ezt a világot, de különösképpen e világban élő és küzdő népét. Jézus áldva élt ezen a földön, áldva távozott el ebből a világból, de itt hagyta áldását, és ezt mi kell, hogy továbbítsuk másoknak. Ez az áldás tartalmazza Jézus Krisztus kegyelmét, az Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét.

A kegyelem az, hogy éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit érdemlek. Azt kaptam, amit Jézus érdemelt, Ő pedig azt, amit én érdemeltem volna. Isten szeretete ott a Golgotán csúcsosodott ki. Amikor levette tekintetét az egyetlen Fiáról, és felém és feléd fordította arcát. Engem és téged választott! A Szentlélek közössége, ami összetartja az elhívottakat. Az áldások megnyilvánulásának a helye.

Kedves testvérem! Hogy telt a napod? Lelki győzelmeket éltél meg, vagy éppen kudarcokat, csalódásokat? Figyeld csak, a kegyelem azt üzeni: megbocsátok, új esélyt adok, fontos vagy nekem, nagyon szeretlek. Ne térj nyugovóra addig, amíg nem élsz ezzel a kegyelmi lehetőséggel!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?