Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.
Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?
Legyen Jézus Úr az életünkben! Bizonyos értelemben Jézus mindenki felett Úr, hiszen ő mindeneknek a teremtője, ezért hatalmat gyakorol, és bírája mindeneknek. Valaki azt gondolhatja: számomra Jézus szabadító, de nem fogadom el Uramnak, mert még van bennem bűn, és nem vagyok készen mindenben engedelmeskedni neki. A bűnnel való harc valóság, mégis akit Krisztus megszabadított, az hálából azt keresi, hogyan szolgálhatja őt, mint Urát.
Fogadjuk el, hogy szolgák vagyunk! Aki Úr, az a szolgák ura, nem a szabadoké. Aki Krisztus szolgája, kész engedelmeskedni Ura parancsának és teljesíteni akaratát. Tőle függ. A szolgáknak nincs saját életük; azért élnek, hogy gazdájuk kedvében járjanak. Csak miután megtették, amit uruk kér tőlük, gondolhatnak saját szükségeikre. Ha valamit kér tőlük, azonnal teljesíteniük kell akaratát.
Várakozzunk fokozott éberséggel! A felkészültség az Istennel való helyes kapcsolatot és annak ismeretét jelenti, hogy hol van feladatunk jelenleg. Sokszor várunk valami nagyszerű, szenzációs lehetőségre, elmulasztva így az előttünk álló feladatokat. A készenlét azt jelenti, hogy készen állunk a legapróbb vagy a legnagyobb dolog megtételére is, itt és most. Akit az ő ura fokozott éberségben és készenléti állapotban talál, amikor megérkezik, meg nem érdemelt kitüntetésben részesül (Lk 12:37).
Ahelyett, hogy félnénk az elkövetkezendőktől, legyünk hűségesek, amíg Krisztus vissza nem tér. Ahelyett, hogy félnénk a sötéttől, fényeknek kell lennünk, miközben figyelünk és várunk. (Harry Heintz)
Sütő Árpád
Adjunk hálát az egész évben hűségesen szolgáló testvéreinkért! – Róm 16:3-4
Megváltás és bűnbocsánat – Lk 23:35-43 (Ef 1:7)
Hálaadó zsoltár
Igehely: Zsolt 100:1–5; Kulcsige: Zsolt 100:4 „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”
Az év végéhez közeledve mi lenne helyénvalóbb, mint hálát adni minden áldásért, ami ebben az évben ért bennünket: az életért, a gondviselésért, a mindennapi kenyérért, az erőért, az igéért, a testvérekért.
Hálaadásunkat többféleképpen fejezhetjük ki. A zsoltáros bátorít bennünket, hogy hálánk nyilvánuljon meg úgy, hogy hangot adunk annak. Amikor szóban kinyilvánítjuk az ő dicséretét, az gyakran az ő jelenlétébe visz bennünket, és azokat is, akik hallgatnak minket.
Kifejezhetjük hálánkat azzal is, hogy örömmel szolgálunk mások javára és Isten dicsőségére. Úgy kell tekintenünk az Úr szolgálatára, mint örömre. Ahelyett, hogy csupán feladatnak tekintenénk, kiváltságnak kell tekintenünk, amelyet azok kapnak, akiket a kegyelem váltott meg, és akiket az Úr kiválasztott, hogy végezzék munkáját, véghez vigyék akaratát a világban.
Hálát adhatunk úgy is, hogy dicsőítő énekkel magasztaljuk Istent. A negyvenedik zsoltárban Dávid azt mondja, hogy a megváltással együtt Isten új éneket is adott nekünk, ami elősegíti másokban is a dicsőítést: „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne” (Zsolt 40:4).
Az Úr személyéről megismert minden igazság új okot eredményez a dicséretre és az imádásra. Isten segítsen, hogy tudjunk újból és újból rácsodálkozni az ő személyére, hiszen minden, amit teszünk, amik vagyunk, attól a felfogásunktól függ, hogy kicsoda Isten. Ezért soha ne felejtsük el, hogy kit szolgálunk! Az Élő Isten szolgái vagyunk.
Hálával tartozunk Istennek azért is, mert kétszeresen is az ő tulajdona vagyunk. Először azért, mert ő alkotott minket, másodszor pedig azért, mert a Fia vére árán újra megvásárolt bennünket.
Gondolkozz el, hogyan tudnád ma leginkább hálaadással dicsőíteni Uradat? Talán bátorítani kell valakit, lehet, szolgálni kell valaki felé, felnyitni valakinek a szemét egy igazságra Istennel kapcsolatosan, amit nemrégen fedeztél fel, vagy egyszerűen egy dicsőítő énekkel. Legyen bármi is, amit megértettél ma a hálaadásról, találj egy módot arra, hogy elkezdd gyakorolni még ma!
Sütő Árpád
