Igehely: Mt 7:24-27; Kulcsige: Mt 7:25 „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”
A mi drága Megváltónk éppen befejezte a hegyi beszédet. Ebben nagyon mély igazságokat osztott meg hallgatóival és tanítványaival. Jézus azonban tudta, hogy hallgatói közül sokan lesznek, akik sohasem fogják alkalmazni a hallott igét.
Két építkezőt említ meg Jézus. Először beszél arról az emberről, aki, amikor hallja az Isten beszédét, azonnal gyakorlatba is ülteti. Ez hasonló a bölcs emberhez, aki sziklára építi a házát. A sziklára építeni nehéz, nagy erőfeszítéssel jár, verítékes és monoton munka.
A másik típusú ember hallja az igét, de már egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy gyakorlatba is ültesse. Ezt a bolondhoz hasonlítja Jézus, aki a homokra építi házát. Ez hamar kész van, azonnali kényelmet ad, de nincs semmi ellenálló képessége. Honnan lehet megmondani egy életről, hogy milyen alapra épült? Figyeld meg, mi történik vele, amikor vihar jön!
Kedves testvérem, mi a te életednek az alapja? Mire építesz? Mire hajtasz? Ott van-e Jézus az életedben, mint erős fundamentum?
Mielőtt ma elindulsz a munkádba, döntsd el, hogy nem csak az anyagi dolgokat, hanem a lelki házadat is fogod építeni! Végül úgyis csak az marad meg!
Kocsis Barna
Áldás a békesség Istenétől
Igehely: Zsid 13:20–21; Kulcsige: Zsid 13:20-21 „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”
A békesség szó a Bibliában nyugalmat, mindenféle belső tehertől, nyugtalanságtól való szabadságot is jelent: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).
Pál apostol ezt mondja: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Tehát Jézus már akkor odaáldozta magát értünk, amikor mi még nem voltunk békességben Istennel, hanem ellenkeztünk vele, az ellenségei voltunk. De Jézus békességet teremtett. Isten nem ellenség többé, mert Jézus megbékéltette Őt az emberrel. Sajnos, ennek ellenére még nagyon sokan vannak, akik ellenségesen, bizalmatlanul viszonyulnak Istenhez.
Olyan sok az elcsüggedt, békétlen, reményvesztett ember körülöttünk. Ugye, ma is találkoztál ilyennel? Jézus Krisztus reánk, keresztyénekre, a gyermekeire bízta a békéltetés szolgálatát. Amióta Krisztus bennünk él, a követei lettünk, és kérlelnünk kell embertársainkat, hogy béküljenek meg Ővele (2Kor 5:20).
Kedves testvérem! Csak akkor tud használni Isten a békéltetés munkájában, hogyha te is ki vagy békülve vele! Békességben vagy Jézus Krisztussal? Hogyha igen, akkor áldott vagy!
Kocsis Barna
