Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából.
Igehely: Mal 3:12-21; Kulcsige: Kulcsige 3:16 „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.”
Malakiás korában újra olyan idők következnek, amelyekben nem látják az értelmét, az Úrhoz való ragaszkodásnak. Látszólag nem hogy látható különbség lenne az örökkévalóhoz ragaszkodásnak, hanem inkább a könnyelműség kifizetődő. A történelem során sokszor él át Isten népe hasonló körülményt.
Igehely: Lk 19:41-44; Kulcsige: 19:42 „És így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.”
Lehetne vitatni azt a kérdést, létezik-e olyan, hogy „az élet nagy esélye”, vagy inkább több esélyből lehetne fölépíteni az életet és a legtöbbet kihozni belőle.
Igehely: Ézs 56:1-8; Kulcsige: 56:8 „Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!”
Csodálatos ígéreteket olvashattunk, melyekbe imában belekapaszkodhatunk ma reggel. De az ember felelőssége abban, hogy megtérése teljes és helyes legyen, továbbra is kulcsfontosságú. Ezt tettei, hogy tartózkodik a gonosztól és igazságot cselekszik, igazolják.
Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Sokmindent keres az ember, tulajdonképpen az egész élet egy keresés: boldogságot, szeretetet, pénzt, nyugalmat stb. De mindezekben és mindezeken túl Istent keressük! De nem mindegy, hogy hol, mit és hogyan keresel és találsz.
Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”
Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján.
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.