Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”
Az Úr Jézus gyakran beszélt példázatokban. Olyan példázatokat mondott, amiket a mindennapi ember életéből merített, hogy mondanivalóját megérthessék. De még a tanítványoknak is magyarázni kellett, még ők sem értették meg.
Ebben a történetben a magvetőt látjuk, aki a magot hinti. Négyféle talajt mutat be Jézus: útfél, kőszikla (köves hely), tövisek és a jó föld. Az első három nem hoz termést, de a jó föld akár százannyit is képes teremni.
A mag életképes. Bármelyik helyen megvolt benne a lehetőség, de a nem megfelelő körülmények tönkre tehetik a termést. A mag életképes, hiszen ez Isten igéje. Ez nem hiába szól, megcselekszi az Isten akaratát: „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ézs 55:11). A mag táplálék is: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével” (Lk 4:4).
Fontos, hogy hogyan fogadjuk a magot, hiszen ez képes gyümölcsöt hozni, táplálékot adni! Énekeld velem: „Drága életige, Térj be minden szívbe! Hozz örömet, békességet, Ragyogjon fényed ránk!” (HH 769)
Molnár Ottó
Maradj meg Isten jóságában!
Igehely: Róm 11:21-29; Kulcsige: Róm 11:29 „Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.”
Pál az olajfa képét használja ebben a fejezetben. A fa gyökereit a pátriárkák képezik, a vastag törzset a több évszázados izráeli történelem, az ágakat pedig a Jézus korabeli zsidóság. Az ágak közül „némelyek” kitörettek (nem az egész lombkorona), és vad olajfaágak kerültek a helyükre. Izráel megkeményedése csak részleges, ez figyelmeztető a pogányokból lett hívőknek, akiket a vad ágak szimbolizálnak.
A figyelmeztetés a napnál is világosabb: „Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” Azért törettek ki, hogy én beoltassam. Csupán hit által állok. Ha a természetes ágakat Isten nem kímélte, engem sem fog, ha hitetlen leszek. Maradjak meg Isten kegyelmében (jóságában), különben kivágattatom. A szelíd ágak ismét beoltatnak.
Akik pogányok voltunk, de megtértünk, kiváltságos, de egyben kényes helyzetben vagyunk. Óvatosaknak és figyelmeseknek kell lennünk. Meg kell maradnunk Isten jóságában, nem élhetünk vissza a tökéletes jósággal. „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (Róm 2:4)
Voltál valaha „rossz” úgy, hogy Isten jó volt hozzád? Gyakorold az isteni kegyességet, és megtartatol!
Molnár Ottó
Új hozzászólás