Mindennapi áhítatok

2019. október 25., péntek

Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”

Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.

2019. október 24., csütörtök

Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”

A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.

2019. október 23., szerda

Igehely: 2Kir 13:20-21; Kulcsige: 13:21 „Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”

Egy érdekes történetet olvastunk ma a Bibliából. Elizeus Isten hű szolgája volt, mindenben Isten akaratát követte, de mikor befejezte rábízott feladatait, Isten magához szólította. Egy év múlva, egy számunkra ismeretlen ember meghalt, akit épp temetni készülnek.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).