Mindennapi áhítatok

2020. január 22., szerda

Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”

Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers.

2020. január 20., hétfő

Igehely: Mt 6:19-24; Kulcsige: 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A mammonnal minden nap szembe találkozik az ember. Az arám nyelvből ránk maradt kifejezés gazdagságot, ugyanakkor megbízhatót és szilárdat is jelent. Amikor a biztonságos megélhetést jelentő gazdagság lesz úrrá az életemben, már nem lehetek az Isten szolgája.

2020. január 19., vasárnap

Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”

A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását?

2020. január 18., szombat

Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: 6:7 „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”

Az imádság a legmeghittebb dolog a világon. Az imádság Isten és az imádkozó találkozása, beszélgetése. Az imádságban nem a szavak fontosak, hisz nem kell hosszú névsort vagy kérvényt benyújtani Istennek. (8v.) Az Úr imája példa imádság, amelyben van megszólítás, kérés és záradék.

2020. január 17., péntek

Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: 6:4 „Hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Az adakozásban nem a kéz cselekvésén van a hangsúly, hanem azon, hogy közben, mit gondol a szív. Három lehetőség van. Az első, amikor az emberek elismerésére vágyunk, farizeusi módon. (Jn 5:44) A másik, amikor megőrizzük ugyan névtelenségünk, de titokban gratulálunk magunknak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.