Igehely: ApCsel 4:5-22; Kulcsige: ApCsel 4:13 „Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak.”
Az ApCsel 1-ben a tanítványoknak az volt mondva, hogy várjanak. Tudjuk, hogy a várakozás nem mindig örömteljes, de néha nagyon fontos. Így volt ez a tanítványok esetében is. De mire vártak? A Szentlélek ajándékának kitöltetésére. Jézus már többször rámutatott a Szentlélek szükségességére, és itt, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv elején is azt mondja, hogy a tanítványok csak azután fognak erőt venni a Jézusról szóló tanúságtételre, miután megkapták a Szentlélek ajándékát (1:8). Az ApCsel 4-ben pedig az Ige egy csodálatos képet nyújt arról, hogy a tanítványok milyen bátran álltak a Szanhedrin elé.
Látjuk tehát, hogy Péterben jelen vagy egy olyan bátorság, ami eddig hiányzott belőle. Hogy lett ennyire merész? A Szentlélek által. A Lélek ereje által még egy olyan írástudatlan és közönséges ember is képes bátorságot venni a Jézusról való bizonyságtételre, mint Péter. De tudjuk, ugye, hogy bennünk is ugyanaz a Lélek van, mint Péterben!? Hiszen „annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból” (Róm 8:11). Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a bátorság kell jellemezzen bennünket is, mint ami Pétert, Jánost és az újszövetségi gyülekezetet jellemezte.
Gericke Paul
Mózes vágya
Igehely: 4Móz 11:24-30; Kulcsige: 4Móz 11:29 „De Mózes így felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az Úr!”
Isten ószövetségi népének hitetlensége és zúgolódása miatti kritikus helyzetben mutatkozik meg a vezető Istenre utaltsága, de az Úr bölcs és bőkezű gondviselése is, aki nem szűkölködik a megoldásokban.
Mózes egyre jobban érezte a vállaira nehezedő terhet. Ki is fakadt keserűségében az Úr előtt. Vigasztalás ez az Úr szolgái számára, hogy íme, néha elfáradnak a legkülönbek is. Az Isten kincstára azonban gazdag, jut a Lélekből, nem mértékkel adja azt Isten. Mózes számára hatalmas bátorítás az isteni válaszlépés, munkatársakat kap ajándékba, akik ugyanabból a Lélekből kaptak. És érdekes, Mózes nem lett tőle szegényebb, hanem gazdagabb. Ezzel szemben Józsué, aki rajongásig tiszteli Mózest és félti annak jövőbeni tekintélyét, túlbuzgóságáért meg lesz pirongatva. A prófétalelkek pedig engednek egymásnak. Jóllehet a pünkösdkor kitöltetett Szentlélek mindenki számára adatott, mégis megvannak az Istentől megszabott feltételei ma is! Kérjük ma Mózessel együtt, „bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!” (29. v.)
Ugyanakkor ne felejts el hálát adni az Úr szolgáiért, vagy meglévő szolgatársaidért!
Oláh Lajos
