Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi. Pál apostol a bűnös megigazulásáról beszél az egész levélben, ami kegyelemből, hit által történik. De ha Isten kegyelme az, amely üdvözít, akkor – mondhatná valaki – miért ne vétkeznénk, hiszen ezáltal is csak a kegyelmet teszteljük. Pál apostol a bemerítés illusztrációját használja válaszként. Ha „a keresztség által eltemettettünk ő vele együtt a halálba”, akkor meghaltunk a bűnnek és a régi életnek, és feltámadtunk egy új életre. Mert mi a feltámadás? Új élet a jelenben és a jövőben egyaránt. Amint John Stott mondta: „Az élet a feltámadás előrejelzése, a feltámadás pedig az élet kiteljesedése.” Ebből két igazság következik: először, hogy mi várományosai vagyunk a Krisztus által megígért feltámadásnak, „mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámdásáé szerint is azok leszünk” (5. v.). Másodszor, mindazok, akik megigazultak hit által, már most új és feltámadott életben járnak: „Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban” (11. v.).
Gericke Paul
Az egész világ Istenre mutat!
Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:4 „Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!”
Az egész teremtett világ, túlmutatva önmagán, alkotójáról tesz bizonyságot. Némelykor némán hirdeti, máskor meg „szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt 19:5a). Annak még hatékonyabb kifejezése végett, mennyire méltó Isten a dicséretre az Ő munkáiban, felszólít minden teremtményt felül és alul az Ő dicséreteinek éneklésére. Kezdi az angyalokkal (1-2. v.), majd nyomban áttér az élettelen teremtmények és néma elemek megszólítására, ezzel jelezvén, hogy nincs a világnak olyan része, melyben Isten dicsérete ne hallatszana, mert mindenütt bizonyítékát adja a hatalmának, jóságának és bölcsességének (3-10. v.).
Ezután az embereket kezdi megszólítani, akiket Isten megtett az Ő dicsérete tulajdonképpeni hírnökeinek ebben a világban (11-13. v.).Mivel azonban a hitetlen részük vak az Isten munkáinak szemlélésére, és néma a dicséretére, a zsoltáros végül Izrael gyermekeihez fordul, akik Isten speciális megismerésének kiváltságában részesültek, mint az Ő fő tanúbizonyságai. A hozzá közel álló nép, akinek hatalmát Isten megnövelte, hogy ne dicsérné Őt? Hisz Ő nemcsak megalkotott minket, hanem meg is váltott a maga számára az Ő Fia által! És amikor mindent újjáteremt, örökösévé is tesz minket!
Oláh Lajos
