2022. június 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Az ember dönthet Krisztus mellett vagy ellen

Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.

Jézus a hozzá legközelebb állóktól is megkérdezte: „vajon ti is el akartok menni?” (67. v.). Krisztus követése személyes döntés eredménye, más nem dönthet helyettem. Szomorúan hallottam néha olyan választ, hogy lehet, majd egyszer én is megtérek, de most még nem.

Sajnálattal nézhette Jézus is a tőle visszavonulókat, akik többé nem követték Őt. De milyen jó olvasni arról is, amikor Péter, mint a többiek szóvivője, hitéről, meggyőződéséről tesz vallomást: „Uram, kihez mennénk? Tied az örök életet adó tanítás.” (kat. ford.). Ugyanígy szólt majd egyszer Tamás is, bizonyosságának hangot adva: „Én Uram és én Istenem!”

Nyitott mindig a szíved ajtaja, amikor az Úr tégedet is bátorítani, megeleveníteni akar?

Meghallod a hangját, amikor valakin keresztül tégedet akar szólítani?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlelket ki lehet oltani

Igehely: 1Thessz 5:19 „A Lelket ne oltsátok ki.”

Ha Isten megajándékozott lelki ajándékkal, ha valamilyen képességet, tálentumot kaptunk tőle, amivel szolgálhatunk az Úr népe között, azt használni, kamatoztatni kell. Pál apostol így bátorítja fiatalabb szolgatársát, Timóteust: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned” (2Tim 1:6). Vagyis nem szabad elhanyagolni a szolgálatot, a tálentumot, hanem használni, gyakorolni kell. A kút, amelyből nem merítenek vizet, idővel elveszíti frissességét, esetleg teljesen ki is apadhat a forrása. Engedjük, hogy a Szentlélek használhasson minket!

A kapott tálentummal felelősség is jár, és majd lesz elszámolás. Jézus figyelmeztetett erre minket, amikor a tálentumok példázatában tanított. A példázatban ez is fel van jegyezve: „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Mt 25:19).

Amit kaptunk, azt el lehet ásni, ki lehet oltani, vagy lehet használni. Uram, segíts hasznos szolgává lenni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.