Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:11 „Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!”
Fájdalmas érzés lemaradni valami jóról, főleg ha az ember várja. Keserves dolog a kirekesztettség állapota, akárcsak a bezártságé. A tíz szűz példázata két táborra osztja a vőlegényt váró leányokat. Egyesek bemehettek a menyegzőre, mások pedig kívül rekedtek.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”
Közismert Jézusnak az a mondása, hogy „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21) A szavakból álló istentisztelet önáltatás.
Igehely: Zsolt 104:1-9, 31-35; Kulcsige: Zsolt 104:1 „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél.”
Mily jó és gyönyörűséges, amikor az Úr nevét nem hiába vesszük ajkunkra, hanem azért, hogy dicsőítsük őt. Istent dicsérni jó. Szeretjük a dicsőítést, bármilyen formában történjen is, énekben, zenében, beszédben vagy cselekedetben. Amikor Istent dicsőítjük, akkor teljesítjük küldetésünket.
Igehely: 1Krón 17:7-20; Kulcsige: 1Krón 17:16 „Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?”
Dávid szeretett volna templomot építeni az Úrnak. Nem kapta meg az építkezési engedélyt. Nem építhetett házat az Úrnak, ehelyett Isten épített neki házat, maradandó házat. Azt ígérte, hogy megerősíti házát és utódainak királyságát örökre.
Igehely: Józs 7:2-12 Józs 7:7 „Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!”
Józsué följajdulásában a kétségbeesés hangja csendül fel. Mélységes csalódásból fakadt ez a kiáltás. A fantasztikus jerikói győzelem után fájdalmasan hatott a kiábrándulás. Elbizakodottságában az egész nép a győzelmek sorozatát látta maga előtt. Aj apró falatnak tűnt a számukra.
Igehely: 5Móz 3:23-29; Kulcsige: 5Móz 3:24 „Uram, Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez vinni, mint te?”
Isten kétszeres megszólítása gyakori mind az Ó- mind az Újszövetségben. A kettőzés lehet természetes reakció, ami előfordul olyan egyszerű szavaknál, mint az „igen” vagy „nem”. Néha személyek nevét ismételjük.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.