Igehely: Ef 4:25-32; Kulcsige: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”
Ne tévesszük meg magunkat azzal, hogy ha mi képesek vagyunk megszomorítani Isten Szentlelkét, akkor mi vagyunk kedvezőbb pozícióban, és Ő a gyengébb. Mert az Ő szomorúsága csak annyit jelent számunkra, hogy eltávozik tőlünk, magunkra hagy.
Igehely: Ef 5:15-21; Kulcsige: Ef 5:18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel.”
Legerősebb kapocs a hála, amely összeköt embereket. Ez az Úrral való kapcsolatunkra is igaz. A zúgolódás viszont a legbomlasztóbb. Ha a jobbik részt választottuk, Isten a kegyelmébe fogadott és kitöltötte ránk Szentlelkét, akkor a hálánk a természetes, - nem pedig a zúgolódásunk.
Igehely: ApCsel 2:37-41; Kulcsige: ApCsel 2:38 „Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
Péter apostol pünkösdi prédikációjából hiányzik mindaz, amit napjaink evangélizációs prédikációiban megszoktunk. Került minden ügyeskedő pszichés hatáskeltést, hogy hallgatói szimpátiáját megnyerje.
Igehely: ApCsel 2:1-13; Kulcsige: ApCsel 2:4 „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
Az Úr Jézus nem azt ígérte, hogy a Szentlélek fantáziadús kívánságainkat fogja majd teljesíteni. Nem a mi vágyaink kielégítéséért küldetett. Hisz Ő az igazság Lelke, és ez a Lélek Szent! Amit az Úr Jézus tanított szavával és példájával, azt akarja a Lélek életre kelteni bennünk.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:19 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”
Isten nem csupán tudomást vesz a velünk és bennünk történő dolgokról, hanem önmagát adja, úgyannyira, hogy Őbenne és általa „élünk, mozgunk és vagyunk.” Már a világ megalapítása előtt elkészítette számunkra a megváltást, amint Atyaként elrendelte, hogy a kellő időben az Egyszülött önkéntes halála
Igehely: ApCsel 8:26-40; Kulcsige: ApCsel 8:37 „Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
Boldog az, akinek mindenképpen kell az üdvösség! Akiben minden, ami az embernek fontos lehet a földön (karrier, vagyon, egészség, kapcsolatok) átértékelődik az Úrtól küldött üzenet hatására!
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).