2019. december 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Közel van már az Úr

Igehely: Jel 22:6-16; Kulcsige: 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”

Van úgy, hogy elkezdünk valamit, de nem tudjuk befejezni. Szinte minden írónak és festőnek vannak befejezetlen munkái. Például Mark Twain 20 év alatt 3 különböző változatban írta meg A Rejtélyes Idegen című művét, mégis halálakor befejezetlen maradt.

Karácsony jelzi Krisztus földi munkásságának a kezdetét, aminek része volt több mint 3 éves szolgálat, keresztre feszítés, feltámadás és a mennybemenetel. Amikor a Biblia utolsó fejezetében azt olvassuk, hogy Krisztus a kezdet és a vég, akkor ez arról biztosítja a szenteket, hogy az Úr eltökélt szándéka a megváltási munka befejezése.

Ebben az igeszakaszban nyilvánvaló, hogy Urunk élvezettel végzi a megváltás munkáját. Az, hogy Ő az „első és az utolsó” biztosíték, hogy senki nem fog lemaradni. Isten nem unja meg üdvözíteni az embereket. Az az ígérete, hogy hamar eljön relatív, hiszen amikor valamit nagy lelkesedéssel végzünk, akkor az idő röpül.

Ha az egyetlen imám az lenne, hogy az Úr mihamarabb jöjjön el, vajon nem azt tükrözné, hogy nem ég a szívem az elveszett emberekért? Örömmel végezzük-e a lélekmentést?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az utolsó napok jelei

Igehely: 2Tim 3:1-9

Ez a levél Pál apostol utolsó levele. Az apostol búcsúzik, és futását elvégezve (4:7) még egyszer felhívja leghűségesebb munkatársa figyelmét egy néhány fontos alapelvre.

Alapigénk első verse a kulcs a szakasz megértésében: „az utolsó napokban nehéz idők jönnek”. A következő versek viszont egyértelművé teszik, hogy Timóteus máris ezekben az időkben él. Az Újszövetség következetesen beszél arról, hogy „utolsó idők” megérkeztek, és hogy a keresztyének kész kell legyenek szenvedni. Ezt később a 12. vers nyilvánvalóvá is teszi: „mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.”

Ez az igeszakasz egyrészt bátorítás azoknak, akiket hitük miatt megbélyegeznek, csúfolnak, megaláznak és elnyomnak, hiszen napjaink európai keresztyénei jelentősen kevesebbet kell elszenvedjenek, mint az első század hívői. Másrészt ez egy figyelmeztetés is azoknak, akik nincsenek hitük miatt hátrányosan megkülönböztetve, hogy maradjanak éberek. Ugyanis eljöhet az az idő, amikor arra lesznek késztetve, hogy szemet hunyjanak törvénytelen vagy erkölcstelen tettek felett, vagy Isten igéjével nem megegyező dolgokat cselekedjenek.

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).