2021. augusztus 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus, a múlhatatlan

Igehely: Zsid 1:11-12; Kulcsige: Zsid 1:11 „Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha.”

„Azok elpusztulnak, de te megmaradsz…” (Zsid 1:11) Itt az égre és földre utal az író, melyeket maga Isten teremtett, melyek oly állandónak, rendíthetetlennek tűnnek, és mégis – el fognak pusztulni. Jézus maga ezt így fogalmazza meg: „…a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek…” (Mt 24:29) Fölmerül a kérdés: Miért múlik el? Miért pusztul el? Már Ézs 65:17 beszél arról, hogy Isten új eget és új földet teremt. Az Úr Jézus a Mt 24:35-ben azt mondja: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Mi az, ami múlhatatlan? Isten beszéde. Kijelentései. Végzései. János azt írja a Jn 1:14-ben: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét…” Jézus tehát az Ige. Az örökkévaló, múlhatatlan.

Mit jelent ez ma? E levél írója bátorítani akarja az olvasót abban, hogy Jézus valóban a megígért Messiás, Ő az, aki eljött, hogy „…megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2:15) Te, kedves olvasó, szabad vagy már? Hogyan gondolsz az új égre és új földre? Tudsz ebben is Jézusra támaszkodni?

Csuhai József

DÉLUTÁN | 

Az erősek teherviselési tartozásai

Igehely: Róm 15:1–6; Kulcsige: Róm 15:1 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.”

Egyik alkalommal (Lk 22:24-30) Jézus arról tanított, hogy a világban a királyok leigázzák a népeket, és „jótevőknek” hívatják magukat. Valóban azok? A tanítványok maguk között arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Jézus erre azt mondta, hogy ő olyan, mint aki az asztalnál szolgál. Sőt, odáig szeretné az ő szolgálatát folytatni, míg tanítványai ott nem ülnek a királyi székekben, és ítélik Izráelt. Igen, mert az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja sokakért. (Mt 20:28)

Nagyon jó lenne, ha az erős testvérek mindig maguk előtt látnák a következő Igét: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy … ne a magunk kedvére éljünk.” (15:1) Nem az erős, aki rá tudja a maga akaratát erőltetni a másikra – ő csak erős egyéniség -, hanem az, aki másokért tud élni! Szeretnél erős lenni? Kérd Jézust, hogy tanítson meg a: 1. Kereszthordozásra (lesznek dolgok, melyek fájni fognak, nem esnek jól). 2. Önmegtagadásra (minden reggel azzal ébredni: Mit akarsz Uram? Mit tegyek?) 3. Jézus követésére. Ez egy folyamat. Követés. Milyen jó, hogy nem nekünk kell kitalálnunk, hogy merre haladjunk, mit csináljunk! Légy kitartó! Bízd Rá magad!

Csuhai József

 Napi áhítat

Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.