Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: Róm 8:1-2 „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
Az ószövetségi törvény és áldozati rendszer nem volt tökéletes, nem volt sikeres abban, hogy az embernek megváltást szerezzen. Sokszor csak egy külső formaságra korlátozódott az ember kapcsolata az Istennel az áldozatok által.
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67-68 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”
Az Atya már kezdettől fogva szabad akaratot adott az embernek, ez látható volt az Édenkertben is. Ez nem változott, az ember ma is szabadon dönthet, hogy Jézust követi, vagy hátat fordít neki, mint régen sokan azok közül is, akik kortársai voltak.
Igehely: ApCsel 26:14-25; Kulcsige: ApCsel 26:23 „A Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.”
Emlékszem, olyan hatodik vagy hetedik osztályos lehettem, amikor egyik tanárunk, aki az iskola igazgatója is volt, figyelmeztetett minket, hogy a vallás, a hit csak öregasszonyoknak való mese, nem pedig művelt fiatalokhoz illő dolog. Akkor még elgondolkoztam, vajon igazat mondhat?
Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek.
Igehely: Fil 2:6-11; Kulcsige: Fil 2:7-8 „Hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Amikor Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a halálára gondolunk, aki által a kegyelem kiáradt minden ember számára, tudnunk kell, hogy Ő a halált önként vállalta értünk. Ezt nehezen tudták felfogni a tanítványai is. Sokáig nem is értették, hogyan történhet ilyen, hogy a Mester önként megy a halálba.
Igehely: Róm 3:21-31; Kulcsige: Róm 3:23 „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét.”
Helyreállásra minden embernek szüksége van, mert a bűnre való hajlam ott van mindenkiben. Úgy születünk erre a világra, hogy a bűn csírája bennünk van. Isten készített egy utat, hogy az elveszett embernek megigazulásban legyen része.
Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”
A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).