Igehely: Mt 7:7–11; Kulcsige: Mt 7:7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
A Mt 6:25–34 igeszakasz a szükségletekre összpontosít, nem a kívánságokra. A kijelölt igeszakaszban a gyermek kérése létfontosságú étel, nem luxuscikk. Ezért a 7–8 verseket bölcs döntés úgy értelmezni, hogy azok a jó dolgok, melyeket Isten meg fog adni, nem feltétlenül tartalmaznak mindent, amit az övéi szeretnének megkapni. Isten, a mennyei Édesapa tudja a legjobban, hogy mi a jó az ő gyerekeinek, és ahogy a földi szülők esetében is, az ő nagylelkűsége nem mindig egyezik meg a gyerekek kívánságaival. „Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell…” (Róm 8:26). Éppen ezért nevel minket Jézus ezen a példázaton keresztül udvariasságra, állhatatosságra, valamint igyekezetre.
Bátran és őszintén kérjünk Istentől, ő pedig megadja azt, ami jó. Ne féljünk attól, hogy valamit rosszul kérünk. A növekedés ezzel jár. Bolyki László a következőképpen magyarázza ezt: amikor az apa megkérdezi 5 éves gyermekét, hogy mit szeretne karácsonyra, akkor nem azt a választ fogja kapni, hogy: „Ó, nagyra becsült édesapám! Nem vagyok méltó, hogy óhajomat tudtodra adjam. Bölcsességed felülmúlja az enyémet, így rád bízom ezt a döntést, tudván, hogy mindent kezedben tartasz.” Nem. A gyerek sorolja, hogy rakétát, pónit, dinót, űrállomást, kastélyt, elektromos gitárt stb. Természetesen a szülő nem tudja mindezt megadni neki, viszont megismeri, hogy mi van a gyermeke szívében.
A 9–11 igeversek két költői kérdést tárnak elénk. Melyik szülő adna a gyerekének követ kenyér helyett, vagy kígyót hal helyett? Egyik sem. A földi szülők – még a legjobb formájukban is – „gonoszok” a mennyei Atyához képest, viszont tudnak jó ajándékot adni. Isten sem a jóhoz hasonlót ad, hanem a jót. Nem hamisítványt kapunk tőle, hanem eredetit. Hiszen ki szeretne Mike cipőben járni, vagy Androidos „iPhone-t” használni, netán hamisított pénzben megkapni a fizetését? Senki. Isten nem látszatörömöt ad, hanem valódit. Békessége nem délibáb, hanem valóság. Szeretete nem megjátszott, hanem igazi.
Mit szoktál kérni Istentől? Mit kellene kérned Istentől?
Bogya Áron
Járjunk közben a súlyos betegek ápolóiért, hogy Isten eszközei lehessenek! – Lk 10:33-34
Dicsérjük Istent! – Ézs 12:1-6; 17:7-8 (Ézs 12:6)
Krisztus feljebbvaló Mózesnél
Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: Zsid 3:3 „Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.”
Jézus személye olyan gazdag! Sorolhatnánk oldalakon keresztül, hogy kicsoda Jézus, milyen tulajdonságai vannak, mit tett a világért, de még akkor is csak a felszínen kapirgálnánk. A kijelölt igeszakasz is arra szolgál, hogy még jobban megismerjük Őt.
A Messiás egyben apostol és főpap is. Apostol, mert Istentől küldetett, és az Ő üzenetét hirdette, valamint főpap azért, mert közbenjárt értünk az Atyánál. Az Atyaisten volt a megbízója, akihez hűséges volt a végsőkig. Nem tántorodott el feladatától, és egy pillanatig sem tévesztette szem elől a célt, amiért küldetett. Az ige Mózest is megemlíti, aki szintén hűséges volt a rá bízott Izráelhez, és nem hagyta el őket a legnehezebb időkben sem. Krisztus dicsősége azonban nagyobb a Mózesénél. Nem is csoda, hiszen a királyok Királyáról van szó. Senki sem méltó több és nagyobb dicsőségre, mint Ő. A Szentlélek is mindig Őt világítja meg, Őt dicsőíti. Egyszer valaki megkérdezte egy lelkipásztortól, hogy Isten nem egoista azért, mert állandóan a saját dicsőségével foglalkozik? A lelkipásztor megkérdezte tőle, hogy „Miért? Szeretnéd, hogy inkább a te dicsőségeddel foglalkozzon?”
Ne csodálkozzunk azon, ha az igében egyre-másra csak Jézus lényét látjuk felragyogni. Egyedül Ő méltó arra, hogy dicsőségben részesüljön. Dicsőségének okai megszámlálhatatlanok. Az igeszakasz azonban kiemeli, hogy Ő azért méltó nagyobb dicsőségre, mint Mózes, mert Mózes csak szolga volt a házban, Jézus azonban Fiú. Az akkori ember, aki keleti kultúrában nőtt fel, szolgákkal a házban, világosan látta a különbséget szolga és fiú között. A szolgát azért tartották, hogy feladatot teljesítsen. Nem részesült örökségben, tiszteletben vagy különleges bánásmódban. A fiú azonban örökös volt, a ház urának a leszármazottja. Őt megbecsülték, tisztelték, és neki szolgáltak.
Annak ellenére, hogy Jézus fiúi méltósággal rendelkezett, mégis megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberré lett. Szolga-Király lett értünk, hogy mi fiakká válhassunk. Méltó arra, hogy egy örökkévalóságon keresztül magasztaljuk Őt.
Bogya Áron
