2024. január 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Az ítélkezés veszélye

Igehely: Mt 7:1–6; Kulcsige: Mt 7:1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”

Miközben figyeljük a mások életét, könnyen mondunk véleményt róluk. Előfordul az is, hogy szeretetlenül ítélkezünk felettük. A farizeusok is sokszor beleestek abba a hibába, hogy másokat ítélgettek látványos bűnök miatt, holott ők is bűnben éltek, úgy, hogy azt jól álcázták. Mindenkit lenéztek, aki nem a farizeusok mércéje szerint élt. A templomban imádkozó farizeus még hálát is adott Istennek azért, mert ő különb, mint a többi ember, mint az a vámszedő, aki szintén ott imádkozott, de mellét verve, alázatosan. Isten a vámszedőnek irgalmazott, a farizeus imája és lelkülete nem volt kedves előtte (Lk 18:9–14).

Az Úr Jézus leleplezte az ítélkezők szívének álnokságát, akik a bűnös nőt meg akarták kövezni, sőt ítéletet is mondott rájuk: „Aki bűntelen közületek, az vessen először rá először követ” (Jn 8:7b).

Legyünk alázatosak, őszinték, meglátva először a saját hibánkat, és mérjünk bő mértékkel az irgalmasságból másoknak!

Gombos Miklós

DÉLUTÁN | 

Szabadítása a kísértésből

Igehely: 2Pt 2:7–9; Kulcsige: 2Pt 2:9 „Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.”

Van úgy, hogy egy helytelen döntésünk kísértésbe, csapdába ejt bennünket. Lótnak is egy ilyen döntés következményeként sok lelki gyötrelmet és kísértést kellett átélnie. Ő választotta Sodomát lakóhelyül, mert olyan volt a város és a Jordán környéke, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje (1Móz 13:10). De annak a városnak a lakói istentelenek voltak, gonoszságuk felhatott az égig. Lót szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől, és gyötörte igaz lelkét ez az állapot, aminek a tanúja volt. Belefáradt ebbe.

Nem érezte a veszélyt, amely Sodomára jött. Isten irgalmával lépett közbe, hogy Lót onnan megmeneküljön, és ne vesszen el a gonosz emberekkel együtt. Angyalokat küldött, akik kiszabadították őt és lányait a veszedelem elől.

Isten nagy irgalma és kegyelme meg tud minket is szabadítani a kísértésektől. Kérjük ezt, és Ő kegyelme által megszabadít minket a próbából, nyomorúságból. De ha nem tenné is, akkor is velünk lesz a próbák tüzében, és győzelmesen hoz ki onnét minket.

Gombos Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.