Igehely: Náh 1:1-14; Kulcsige: Náh 1:11 „Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az Úr ellen, pusztító szándékkal.”
Az utolsó ítéletkor Isten nem keveri majd össze a megtérteket a meg nem tértekkel. A Jézus vérén megtisztult szenteket a bűneikben makacsul megmaradókkal. Tehát nem célszerű a két életvitel: az istenfélő és az istentelen közé egyenlőségjelet tenni. Vagy a kettő közötti különbséget összemosni. Ma van a kegyelem napja, ma kell megragadni Isten kinyújtott kezét (2Kor 6:2)!
Nem a mi dolgunk kit ide, kit oda besorolnunk, ezt majd Isten fogja megtenni. Sőt minket is Ő fog besorolni az üdvözülők, vagy az elkárhozók közé. A sorsunk halálunk pillanatában ugyan eldől, de lesz utolsó ítélet napja (Mt 10:15, 2Pét 3:7, 1Jn 4:17). Mert nemcsak az embereknek, hanem a létező világnak is megvan a maga ideje és helye az örökkévalóságban. Az utolsó ítélet pedig kinek a harag napja, kinek a megdicsőülés napja lesz. A bolond gazdagnak a pokol, a szegény Lázárnak Ábrahám keble. Isten nem bünteti azon nyomban a gonoszt, és nem jutalmazza azonnal az igazat sem. Nem akarja, hogy számításból legyenek igazzá az igazak. A megtérés viszont elköteleződés, nem pillanatnyi feldobottság. A teljes személyiség átadása Istennek, amely az ember egészét érinti, és egy életen át tart. Sőt átvezet a halálon is a mennyei hazába.
Hegyi András
Legyünk munkatársak az igazságban!
Igehely: 3Jn 1-15; Kulcsige: 3Jn 3-4 „Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
Az igazság Isten tulajdona. Ő a Teremtő, Ő az egyetlen igazi valóság. Aki kerüli a valóságot, belezuhan a hazugságokba. Valójában a halálba. Ha az ember megtagadja Istentől való eredetét, akkor a semminek, a halálnak ad hatalmat önmaga fölött. Az Istentől való és az igazságból való ezért szinonim fogalmak (Jn 18:37, 1Jn 2:21, Jn 7:17, 1Jn 3:10).
Az igazságra szomjazók (Mt 5:6) szembesülnek a maguk igaztalan voltával, illetve igazságuk elégtelenségével. Ezt elismerik, és így Isten igaznak nyilvánítja őket. Annak a Bírónak a kegyelmét kapják, aki a bűnös felett kimondhatja az ítéletet, de joga van felmenteni is (Róm 4:5). A kegyelem nem az ember igyekezetének jutalma. Azt a bűnöst igazítja meg, aki szembe mer nézni valóságos állapotával, levetette kegyes álarcát, és Istenhez kiált.
Megigazulása Isten kegyelméből fakad. Mindez csupán Krisztusban és Krisztusért lehetséges. Ezért a hívő ember igazsága nem megjátszott, nem vezet öntömjénezéshez. Hisz tisztában van elveszett állapotával, de az isteni kegyelemmel is. A lehetőségekkel is, amiket Isten előkészített, ami számára az egyetlen lehetséges út (Fil 2:12-13, 3:12-14). A hívők közössége csak ezen a szilárd alapon nyugszik.
Hegyi András
Új hozzászólás