Igehely: Náh 2:1-14; Kulcsige: Náh 2:2 „Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet!”
Isten üdvösséges munkáit nem arról lehet felismerni, hogy semmi zavaró tényező nem keletkezik. Mihelyt Isten munkája teret nyer, a Sátán erőteljes támadásba lendül. Szinte a sátáni támadás intenzitása jelzi, hogy egy változás mennyire van Istentől, vagy csak emberektől.
Az Úr Jézus követőit kirekesztik a gyülekezetekből, sőt aki öldökli őket, azt gondolja, hogy istentiszteletet cselekszik (Jn 16:2). Tény, hogy minden ébredést üldözések, sok esetben mártíromság követett. De az ébredések idején Isten kiállt bűnbánó népe mellett. A támadók a Seregek Urával vették föl a harcot. Ezért az ébredések időszakai nem a vereségek, hanem a győzelmek időszakai. Az apostolok vértanúsága nem Isten gyengeségének, hanem hatalmának és győzelmes munkájának a jele. Hatalmas magvetések, amelyekből gazdag aratás következett. Isten országának győzelmes hódításai voltak egy Istentől elidegenedett világban.
Miért félnénk tehát a lelki ébredésekkel járó küzdelmektől? Ma is Isten országának terjedését segítenék elő. Ha Isten szerint élünk, akkor emberektől ne ijedjünk meg. Örüljünk, ha jön már az örömhírt mondó, feltűnik a lába a hegyeken (Ézs 52:7).
Hegyi András
Vádbeszéd a tekintélyhajhászók ellen
Igehely: Mt 23:1-12; Kulcsige: Mt 23:3 „Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak.”
Az élet nem független Istentől. Hiszen Ő nemcsak teremtője, hanem gondviselője, megváltója, üdvözítője is az embernek. De ítélőbírája is. Az Úr Jézus kereszthalálában közösséget vállalt velünk, bukott emberekkel. Ő is „megízlelte a halált” (Ef 2:9). Azért jött az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Ján 3:8). Ennek nagy ára van. Jézusnak olyan nagy és erőteljes haláltusája volt, hogy vért verejtékezett. A kereszten pedig elhangzott kiáltása: „Eloi, Eloi lamma sabbaktani?” (Mt 27:46). A bűntelen halt meg a bűnösökért, hogy az örök haláltól megmentsen (Gal 3:13-14). Üdvösségünk reménységének ez az alapja (Apcs 4:12). Nincs más, de nem is kell.
A gonosz úgy válik gonosszá, hogy körülveszi őt az Isten jósága. A sötétség úgy válik egyre sötétebbé, hogy körülveszi az igazi világosság (Jn 1:5). A gonoszok akarnak gonoszak lenni, elzárkóznak az igazság elől (Jn 3:19-21). A Sátán az Édenben vált ördöggé, nem a pokol kínjai között (Ez 28:11-15, Ézs 14:12-15). De az Úr Jézus nem a mennyben lett a világ üdvözítőjévé, hanem itt a földön, a kereszten (Zsid 5:7-10).
Jézus azért sírt Jeruzsálem fölött (Lk 19:41-44) mert már nem lehetett rajta segíteni. De amire Jézus jajt mondott, mi miért nem mondunk jajt?
Hegyi András
Új hozzászólás