2024. január 31., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus könyörületessége

Igehely: Mt 8:1–4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”

Visky István egyik igehirdetése világított rá arra, hogy amikor az Ószövetségben tiszta és tisztátalan érintkezik, akkor a tiszta tisztátalanná válik. Viszont amikor ugyanez megtörténik az Újszövetségben, akkor a tisztátalan lesz tisztává. Ezt olvashattuk a kijelölt igében is. A tisztátalan leprás tisztává vált a tökéletesen tiszta, könyörületes Isten érintésétől.

Lehet, hogy a te életedben is ott van egy bűn, ami lepraként fertőzi meg mindennapjaidat. Ha úgy gondolod, hogy már semmi esélyed a gyógyulásra, akkor szembesítelek az igazsággal: Jézus téged is meg tud tisztítani, mivel akarja, hogy tisztulj meg. Te akarod?

Mellbevágott Bolyki László példázata, amikor a bűntől való szabadulást az árnyékbokszhoz hasonlította. Az árnyékboksz az, amikor szembe állsz a fallal, és addig püfölöd az árnyékodat, amíg el nem tűnik. Bármennyit is próbálkozol, ezzel a módszerrel nem fogsz sikerrel járni. Taktikát kell váltanod. Ha szabadulni akarsz az árnyékodtól, be kell lépned a fényre. Az árnyék a bűnös természet, a fény pedig a ragyogó Krisztus, a világ világossága. Tölts minél több időt vele, és gyógyulni fog az életed!

Mi akadályoz abban, hogy nagy dolgokat kérj Jézustól?

Bogya Áron

DÉLUTÁN | 

Krisztust az Úr kente fel

Igehely: Ézs 61:1–3; Kulcsige: Ézs 61:1 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”

Az Ószövetséget olvasva megfigyelhető, hogy akin az Úr Lelke nyugszik, az természetfeletti bölcsességgel és képességgel rendelkezik. A Fölkent, akiről az ige beszél, ilyen tulajdonságokkal bír. Milyen küldetésre is kente fel Őt az Úr? Feladata nem más, mint az örömhír hirdetése.

Krisztus (jelentése: Fölkent) munkájában az a csodálatos, hogy miközben hirdeti az örömüzenetet, Ő maga a jó hír, aki képes arra, hogy megadja mindazt, amit hirdet. Örömöt, gyógyulást, szabadulást, kegyelmet, ítéletet, vigaszt.

Az örömhírt a szegényeknek hirdeti. Kik is a szegények? Azok, akiket úgy megtört az élet, hogy már próbálkozni sincs erejük. Azok, akik úgy meg vannak kötözve bizonyos függőségektől, hogy a szabadulás számukra csupán délibáb. Azok, akik úgy gondolják, soha többé nem fogják megtapasztalni az Úr támogatását, vagy látni, ahogy bosszút áll azokon, akik visszaéltek velük. Azok, akik szerint sorsuk nem tartalmaz mást, csupán hamut, gyászt és a kétségbeesés terhét. Nekik kiáltja a Messiás: „Jó hírem van!”

Bogya Áron

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.