2023. április 14., péntek

DÉLELŐTT | 
Vele mi lesz?

Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: Jn 21:21 „Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz?”

János apostol jövőjéről kérdezett Péter. Jézus válasza határozott és egyenes: „Mit tartozik rád?” – a Károli fordítás szerint: „Mi közöd hozzá?” Megérthetjük ebből, hogy Istennek más emberekkel is terve és célja van, de ez nem feltétlenül tartozik ránk. Vannak Jézusnak más juhai is, akik nem közvetlenül hozzánk, de mindenképpen hozzá tartoznak. Ő azokat is vezeti, mert hallgatnak hangjára és ragaszkodnak hozzá (Jn 10:16).
Az Úr Jézus követésében elvonhatja figyelmünket a célról, ha másokkal vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy a magunk állására-járására vigyáznánk (1Kor 10:12). Ha nem vagyunk szellemileg eléggé élénkek, szüntelen kíváncsiságunk könnyen pletykasággá válhat. A mások iránti túlzott érdeklődésből és a velük való törődésből pedig a „más dolgába való avatkozás” következhet (1Pét 4:15).
Jézus a Péterrel folytatott beszélgetésben újra az Ő követésére szólítja fel nehéz természetű tanítványát. Ez a mi elsődleges feladatunk és felelősségünk is: Jézusra nézni, és hűségesen, az akadályokat leküzdve Őt követni.
Te követed Jézust? Mi az, ami elvonja figyelmedet Jézusról és a célról? Nézz fel Jézusra (Zsid 12:2)!

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Felszólít a megtérésre

Igehely: ApCsel 17:24-31; Kulcsige: ApCsel 17:30 „Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni.”

Isten vágya az, hogy minden ember megtérjen (2Pt 3:9). Ő nem örül a bűnös ember halálának, hanem abban gyönyörködik, ha a hitetlen ember megtér, és ennélfogva megmenekül az ítélettől. Olykor úgy tűnik, hogy Isten jobban akarja az emberek megtérését, mint maguk az emberek. Sokan vannak, akik teljesen közömbösek a megtérés üzenete iránt, és nem veszik komolyan Isten erre vonatkozó parancsát. Mások halogatják a megtérést, várva a számukra alkalmasnak tűnő időre, ahelyett, hogy megragadnák Isten kegyelmének idejét az üdvösségre (Zsid 3:7–8; 2Kor 6:2). Vannak, akik azt mondják, nem tudnak megtérni, pedig az igazság az, hogy nem is akarnak megtérni.
A megtérés engedelmesség kérdése. Saját döntésünk által adjuk át életünk uralmát Jézusnak, hogy Ő legyen szívünk Királya és lelkünk Pásztora (1Pt 2:25). Mindehhez saját erőnk és akaratunk kevés. Harc folyik ilyenkor, és nem is kicsi, de nem vagyunk egyedül. A Győztes velünk van, amiként énekeljük: „értünk emeli fel erős karját.”
Imádkozzuk el ma este a megtérni vágyók imádságát: „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (JSir 5:21).

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?