2024. szeptember 18., szerda

DÉLELŐTT | 
Izráel igyekezete a földieken túli terv része

Igehely: 1Móz 42:1–5; Kulcsige: ApCsel 7:12 „Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat.”

8 éves lehettem, amikor egy délben, iskolából hazaérve, édesanyámat az ágy előtt térdelve, hangosan imádkozva találtam: „Istenem, a malacoknak nincs ennivalójuk, kérlek, rendelj ki számukra egy kis eleséget!” Felállt, és mondta, hogy induljunk. Arra a kérdésemre, hogy hova, azt mondta, hogy még nem tudja, de Isten meg fogja mutatni. Hoztam a kerékpárt, és kimentünk az utcára. Egy pár pillanatig gondolkodott, hogy merre menjünk, amikor az utca túloldaláról ránk kiáltott Zsófi néni: „Nagy néni, már tegnap délután elkészítettem maguknak fél zsák kukoricát, vigyék haza!” Könnyes szemmel, de nevetve vittük haza a tengerit! Azóta életem fordulópontjain, vagy amikor kérek valamit Istentől, mindig előjön ez a történet gyönyörű bizonyosságként.

Jákób családja érdekében döntött fiai egyiptomi útjáról, és nem is sejtette, hogy ezzel is belesimul Isten tervébe.

„Tudom, az Úrnak terve van velem! Tudom az Úrnak terve van velem! / Ezért hálás életem, Nevét áldom szüntelen. / Tudom az Úrnak terve van velem!” (HH. 722.)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Betelve az élettel

Igehely: 1Krón 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”

„És meghalt késő vénségben, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel” (1Kir 29:28). Dávid király 70 éves korában, 40 évi uralkodás után költözött el az örök hazába, betelve az élettel. Azt jelenti ez, hogy őszinte hálaadás volt a szívében Isten iránt. Élete során sok kudarcot, harcot kellett átélnie, de azt a feladatot, amivel Isten megbízta, el tudta végezni az ő ereje által. Bizonyossága volt afelől, hogy az Úr megbocsátotta bűneit. Szívében nem volt nyugtalanság, békesség töltötte be egész lényét.

Tudomásul vette, hogy nem építheti fel a templomot, de előkészítette annak építését. Gyűjtést rendezett, hogy az építkezés anyagi háttere biztosítva legyen. Kidolgozta a templomi istentisztelet szolgálati rendjét. 24 000 lévitát állított munkába. Bevezette az éneklést a templomban. Azt a túláradó örömöt, ami a szívében volt, át akarta adni egész népének.

Istenem, add meg nekem is, és hívő testvéreimnek is, hogy ha „menni kell”, békességben, teljes hittel, félelem nélkül „kelhessünk át a Jordánon”!

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).