2019. május 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus áldásában részesülő gyermekek

Igehely: Mk 10:13-16; Kulcsige: 10:16 „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

Minden szülő forró kívánsága, hogy gyermekei élvezhessék Isten oltalmát, áldását és békés nyugalmát. Így volt ez Jézus korában is. Az ószövetségi rendelkezések is ezt biztosították a körülmetélés, a bemutatás és megáldás által. A gyermek sorsa középpontban van egy kiegyensúlyozott társadalomban, de főképpen a gyülekezetben.

Rendkívüli pillanat, hogy jókor voltak jó helyen azok a szülők és gyermekek. Talán benned is ébredt már olyan gondolat, hogy milyen jó lett volna Jézus korában élni, vele találkozni, és megkapni az Ő áldását! Az örömhír az, hogy ezt ma is megkaphatod.

„Ne tiltsátok el őket tőlem! Ne akadályozzátok meg őket!” – Nagyon könnyen, még jóhiszeműen is megtörténhet ez! Kérjük Isten Lelkét, hogy vezessen, ismertesse fel a váratlan helyzetekben is, hogy mi Jézus akarata. Ne bízzuk magunkat csak a jó szándékra, magunk értelmére, a szokásra és a társadalmi elvárásokra! Legyen Jézus szándéka és akarata a döntő, és minden mást írjon felül az Ő szeretete!

Gyermekkorban vagy már felnőttként érezted Jézus ölelését? Tanítványként mit lehet elrontani?

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Isten a végidőben megtisztítja népét

Igehely: Zak 13:1-9

A zarándok nép sok viszontagságon, kísértésen és harcon át jut győzelemre. Csak a szentség légkörében tud Isten beszélgetni, együtt élni népével. Ez lesz az ország, a város, amit Ő készít számunkra. A feltételek azonban szigorúak: „A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21:26-27).

Megható pillanat volt, amikor újszövetségi keresztségre vágyó elődeink a szabadban, télen, a jeges vízben merítkeztek be. Mert a szívük forró volt a Golgotán vérző Krisztus szeretetétől. Megértették a végidők szavát, és igyekeztek eleget tenni Krisztus hívásának. Az igében sokszor találkozunk a tűz és víz szimbólumával, mint tisztító eszközzel. „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához…hanem az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, …az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére” (Zsid 12:18,23,24).

Bódis László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?