Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?
Isten népének harcairól sokat olvashatunk. Több neves hadvezért is fel tudunk sorolni. Kevésszer volt olyan, hogy Izráel nem harcolt. Itt most Isten úgy vezeti Izráelt, hogy nem kell harcolnia. Jól ismerte népe testi és lelki állapotát, tudta a szükségeit, gyengeségeit. Krisztus, a győztes hadvezér is tudja a szükségeid, a helyzeted, a gyengeségeid, és néha nem vezet harcba, inkább kerülő úton vezet. Ilyenkor azt veszed észre, hogy úttalan utakon vezet, és felteheted a kérdést, hogy miért nem az úton vezet, ahol mindenki jár? Nem vezethet harcba, mert nem vagy rá felkészülve. A pusztába visz, hogy bízzál benne, hogy tápláljon, tanítson, mint Izráel népét.
Észrevesszük, amikor az Úr a harc kerülésére hív minket? Úttalan utakon jártál már az Úrral?
Bognár Benjámin
Ifjú is lehet az Úr szolgája
Igehely: 2Tim 2:22–26; Kulcsige: 2Tim 2:24 „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes.”
„Az Úr szolgája...legyen barátságos mindenkihez...és türelmes.” Ez teljesíthetetlen! Hogy lehetnék mindenkihez barátságos és türelmes? Hogy legyek barátságos a főnökömhöz, aki nem értékeli a munkámat? Vagy a szomszédhoz, aki mindig borsot tör az orrom alá? Lehetne folytatni a sort, de mi a megoldás? Hiszen az Úr szolgálatában állva ezeknek meg kell felelnünk, fiatalok, idősebbek egyaránt. Egy fiatalnak kevesebb a tapasztalata a viszály elkerülésében, a tanításban és a türelemben. Isten mégsem a tapasztaltra bízza a szolgálatot, hanem arra, akit elhívott és alkalmassá is tett: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk” (2Kor 3:6). Isten tesz minket alkalmassá, és nem az emberi tapasztalat. Ki tette alkalmassá Jeremiást, Dávidot, Mózest, Salamont, Pált, Pétert, Timóteust? Isten volt velük, amikor a szolgálatába léptek. Ugyanezt látjuk a prófétáknál, királyoknál, apostoloknál is, de hadd emeljem ki Jeremiást! Jeremiás szabadkozik, hogy fiatal, tapasztalatlan, nem lehet Isten szolgája, de az Úr alkalmassá tette őt.
Legyünk készek Isten hívására, és arra, hogy alkalmas eszközévé formáljon. Hogyan történhet ez? Ha kerüljük a testi kívánságokat, és szeretetközösségben élünk azokkal, akik ugyanúgy imádják Istent, mint mi.
Bognár Benjámin
Új hozzászólás