Igehely: 1Móz 26:12–25; Kulcsige: 1Móz 26:13 „Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.”
Izsák vagyonának feltűnően gyors gyarapodása nem az ő ügyességének eredménye, hanem Isten áldása. Nem minden gazdagság tekinthető Isten áldásának. A hamis úton szerzett javak nem azok. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek.” (1Tim 6:9a)
Mindnyájan szeretnénk, ha Isten áldása lenne a kezünk munkáján, csakhogy ennek feltételei vannak. Izsák vetése azért termett százannyit, mert az éhség idején hajlandó volt feladni eredeti tervét, és nem ment Egyiptomba, hanem lakott azon a földön, amit az Úr mondott neki (1Móz 26:1–3), és azon a földön lett neki százannyija.
Nem könnyű örülni a mások előremenetelének, de az áldottakra való irigykedés, vagy rosszindulatú kúttömés helyett inkább kövesd ezek Istenét és életmódját, hogy te is áldott lehess! Az Istentől megáldott ember nem ragaszkodik ahhoz, ami az övé, inkább elszenvedi a kárt, és a békesség kedvéért továbblép. Ezért a völgyben is élő víznek forrásaira akad. Izsákot a gazdagsága nem tette önteltté, büszkévé. Megbecsülte és újraásta a régi kutakat, de újakat is ásott.
Kellenek az új módszerek, énekek, gyakorlatok a gyülekezetben. De ami jó – csak azért, mert régi –, talán nem kellene elhagyni, lecserélni…
Dimény Ernő
A gazdag és Lázár
Igehely: Lk 16:19–31; Kulcsige: Lk 16:31 „Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
Történetünk egyik szereplője gazdag, a másik szegény. Kettőjük közül mégis csak a szegény Lázár neve maradt fenn, mert az övé fel volt jegyezve az élet könyvébe, míg a földön közismert gazdagét a mennyben nem ismerték. Lázárt nem a földi nyomorúsága tette méltóvá a vigasztalás helyéhez, hanem az, hogy még földi életében felkiáltott, úgy ahogy a gazdag csak holta után: „Atyám, Ábrahám, könyörül rajtam!” Ha nagy volt a kontraszt a két földi sors között, még sokkal nagyobb lett a túlvilági sorsuk között. Odaát minden jó elveszi méltó jutalmát, és minden gonosz a méltó büntetését. „Nem olyan kegyetlen az Isten, hogy teremtményeit az örök kárhozatra ítélje!” – vélik sokan.
Egy csepp víz igazán nem sok, de az Isten jóságát, kegyelmét visszautasító ember ennyire se számíthat a pokolban. „Lesznek ott még mások is!” – szokták mondani a kárhozat felé tartók. A gazdagot nem vigasztalta, hogy nemsokára öt testvére is vele lesz, szerette volna, hogy beszéljen a lelkükre valaki. Ott tisztán látta: csak úgy kerülhetik el azt a szörnyű helyet, ha valaki bizonyságot tesz nekik, és megtérnek. Az Atya Lázár helyett Fiát küldte hozzánk, hogy a lelkünkre beszéljen, aki reá sem hallgat, az elveszett.
Próbáltál ma valakit megmenteni a kárhozattól a bizonyságtételeddel?
Dimény Ernő
Új hozzászólás