2019. május 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus áldásában részesülő gyermekek

Igehely: Mk 10:13-16; Kulcsige: 10:16 „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

Minden szülő forró kívánsága, hogy gyermekei élvezhessék Isten oltalmát, áldását és békés nyugalmát. Így volt ez Jézus korában is. Az ószövetségi rendelkezések is ezt biztosították a körülmetélés, a bemutatás és megáldás által. A gyermek sorsa középpontban van egy kiegyensúlyozott társadalomban, de főképpen a gyülekezetben.

Rendkívüli pillanat, hogy jókor voltak jó helyen azok a szülők és gyermekek. Talán benned is ébredt már olyan gondolat, hogy milyen jó lett volna Jézus korában élni, vele találkozni, és megkapni az Ő áldását! Az örömhír az, hogy ezt ma is megkaphatod.

„Ne tiltsátok el őket tőlem! Ne akadályozzátok meg őket!” – Nagyon könnyen, még jóhiszeműen is megtörténhet ez! Kérjük Isten Lelkét, hogy vezessen, ismertesse fel a váratlan helyzetekben is, hogy mi Jézus akarata. Ne bízzuk magunkat csak a jó szándékra, magunk értelmére, a szokásra és a társadalmi elvárásokra! Legyen Jézus szándéka és akarata a döntő, és minden mást írjon felül az Ő szeretete!

Gyermekkorban vagy már felnőttként érezted Jézus ölelését? Tanítványként mit lehet elrontani?

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Isten a végidőben megtisztítja népét

Igehely: Zak 13:1-9

A zarándok nép sok viszontagságon, kísértésen és harcon át jut győzelemre. Csak a szentség légkörében tud Isten beszélgetni, együtt élni népével. Ez lesz az ország, a város, amit Ő készít számunkra. A feltételek azonban szigorúak: „A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21:26-27).

Megható pillanat volt, amikor újszövetségi keresztségre vágyó elődeink a szabadban, télen, a jeges vízben merítkeztek be. Mert a szívük forró volt a Golgotán vérző Krisztus szeretetétől. Megértették a végidők szavát, és igyekeztek eleget tenni Krisztus hívásának. Az igében sokszor találkozunk a tűz és víz szimbólumával, mint tisztító eszközzel. „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához…hanem az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, …az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére” (Zsid 12:18,23,24).

Bódis László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).