Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12:1)
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Fil 3:14)
Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. (Dán 6:11)
Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. (1Móz 39:10)
A kísértés az a támadás, amivel a Sátán el akar szakítani bennünket Krisztustól. József tudta, hogy ha enged a kísértésnek, akkor Istent fogja megbántani (1Móz 39:9b). A sátán nem elégszik meg egy-két kísérlettel. Mindennap eljön, hogy valahogyan megrontsa Isten és ember között a kapcsolatot (1Móz 39:10).
Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! (Lk 9:23)
Kereszt nélkül nincs keresztyénség. Nem lehetsz Jézus tanítványa, ha nem veszed fel keresztedet. Ez saját döntésed eredménye, és nem valami, amiről nem tehetsz. Kereszt az, hogy önként részt vállalsz Krisztus szenvedéseiből, ahogyan megmentő munkáját végzi ebben a világban (Fil 3:10).
Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. (ApCsel 17:11)