d.e. Célegyenest a jutalomért – Fil 3:1-14
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Fil 3:14)
A keresztyén életben olyan könnyen elvonja a figyelmünket valami. Abban a pillanatban, amikor megérted, hogy mit akar Isten tőled, úgy tűnik, mintha mindenki összefogna, hogy az idődet és figyelmedet követelje. Az ördög azt fogja súgni neked, hogy a múltad uralkodni fog az életeden. Hogyha talán megsértettek, meggyaláztak, vagy hogyha egy lázadásban vergődő ifjúságod volt, akkor az életed hátralévő részében a múltaddal fogsz küszködni.
A világot teljesen leköti a múlt, mert egy bizonytalan jövővel néz szembe. A megváltottak viszont szabadságban élnek, mert Jézus Krisztus legyőzte a múltjukat. A régi elmúlt, és új jött létre (2Kor 5:17). Isten olyan mértékben megbocsátotta az ember bűnét, hogy még csak nem is emlékezik rá (Ézs 43:25). Mi, hívők, sem felejtjük el a múltunkat, minket azonban már nem gyötör, és nem ural. A világi embert az foglalkoztatja, hogy mivé lett. A hívő ember viszont azzal foglalkozik, hogy mivé lesz. A hívő ember tudja, hogy a Szentlélek Krisztus képére formálja őt. Tudja, hogy majd a harc végén Krisztus elé kell állnia, és be kell számolnia tetteiről, és az örökkévalóságot Jézus Krisztus jelenlétében fogja tölteni. Tudja, hogy egy napon minden igazságtalanság elrendeződik, és minden bántásra lesz vigasztalás. Tudja azt is, hogy a halálnak és a sátánnak is egy napon vége lesz. A hívő ember jövője annyira gazdag és izgalmas, hogy mindent kárpótol, bármi történt is a múltban.
Kedves testvérem, harcostársam! Hogyha nagyon foglalkoztat a múlt, kérd Istent ezen a reggelen, hogy nyissa meg szemedet, hadd lássad azt a csodálatos jövőt, ami rád vár; és Pál apostolhoz hasonlóan kezdj el nekifeszülve futni egyenesen a cél felé, a mennyország felé! Az a szívem vágya, hogy ott találkozzunk! (Kocsis Barna)
Imaáhítat: Adjunk hálát a vetésünket megkoronázó aratás áldásaiért! – Zsolt 65:10-14
Bibliaóra: Éljünk alázatban! – 1Pt 5:1-14
Aranymondás: 1Pt 5:6
d.u. Régi és új ember – Tit 3:1-7
A mindennapi életben használt eszközök előbb utóbb elromlanak. Sokszor hallottuk ezt valamilyen szerelőtől: „Sajnos, ezt a készüléket már nem lehet megjavítani, hanem újra kell cserélni.” Régi életünket se lehet megjavítani, az egészet ki kell cserélni újra! De vajon mennyibe fog ez nekünk kerülni? Jézus Krisztus már kifizette az árát, és általa lehetséges a megújulás! Akik megtértek és újjászülettek, új természetet kaptak az Istentől. Sajnos az ember sokszor elfelejti, hogy ő már egy új természetnek a tulajdonosa: Jézus Krisztusban új ember lettem!
Hogyan viselkedik az új ember? Az 1. és 2. versben megfigyelhetjük, hogyan változik meg az ember kapcsolataiban. Felfedeztük-e ebben a felsorolásban Jézus Krisztusnak a jellemét? Nekünk hasonlóknak kell lennünk hozzá életünk minden területén!
A 3. versben egy újabb felsorolást találunk, amiben visszaemlékezhetünk, hogy milyenek voltunk megtérésünk előtt. Valóban ez már a múlté számunkra is? Ha még nem, bánjuk meg bűneinket, valljuk meg Jézusnak és hagyjuk el azokat! Éles határvonal kell látszódjon a régi és az új ember között. Hogyan valósulhat ez meg az életünkben? Tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni. Nem a régi természet cselekedetein kell változtatni, hanem teljesen újjá kell születni! Isten az ő jóvoltából, szeretetéből és irgalmából, már akkor megbocsátott nekünk Jézus Krisztusban, amikor még meg se születtünk!
Részesülnünk kell az újjászületés fürdőjében! Ezt nevezzük megtérésnek, amikor az ember az összes bűnét megvallja Jézus Krisztusnak és az ő vére megtisztítja őt minden gonoszságtól. Valójában olyan ez, mint egy fürdés, amikor az ember tetőtől-talpig megtisztul, megvallva a jelenlegi és a múltbeli bűneit. Nem csoda, hogy a megtérést a bemerítés követi, ami jelképezi a régi ember halálát és az új ember feltámadását.
Engednünk kell, hogy a Szent Lélek folyamatosan megújítson minket! Jézus Krisztus az utolsó vacsora után megmosta a tanítványok lábát és azt mondta Péternek: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” (Jn 13:10) Ha az életünk időközben beszennyeződött, ne maradjunk tisztátalan állapotban, hanem kérjük az Urat, mossa meg kezeinket, lábainkat, szemeinket vagy gondolatainkat.
Fogadjuk el hit által, hogy Isten az ő kegyelméből megigazított, és így alkalmassá tett az örök élet öröklésére. (Nagy Ferenc)
