Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. (Péld 24:16)
Hogyha a múltban megvetettük az Istentől való ismeretet, – tapasztalva ennek következményeit –, netán a múltbeli bűnökre emlékeztetve kísért a gonosz, akkor a mai ige jó hír: lehet tanulni hibáinkból!
Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem azon túllép, annak nincs Istene; aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú. (2Jn 1:9)
Az igazságban való járás nem történhet a közösségbe való járás nélkül. A lelki értelembe vett egészséges megmaradáshoz és növekedéshez szükséges egy keresztyén közösség. A keresztyén közösség pedig szükséges, hogy biblikus elveket valljon és kövessen. Meg kell maradnunk az Ige tanításában!
Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (Kol 2:8)
Amennyiben engedjük, hogy Isten bölcsessége legyen a mi bölcsességünk, ennek a döntésnek a következményét mások is észlelni fogják. Amikor Isten gyermeke komolyabban szeretné venni a lelki dolgokat, mindig lesznek olyanok, akik ennek a megakadályozására kapnak „elhívást”.
„Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából.” (Mik 1:2)
Mikeás Júdában prófétált Jótám, Akház és Ezékiás uralkodása idején. Próféciái leginkább Júdának szóltak, de meghirdette az északi királyság, Izrael, lakóinak fogságba hurcolását is.
Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! (Mik 2:1)
Mikeás olyan emberekről beszél itt, akik elkötelezték magukat a gonoszságra, gondosan megtervezték rossz terveiket, hogy másoknak ártsanak, és alig várják, hogy kivitelezhessék gonosz szándékaikat.
Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. (Mik 3:8)
Mikeás úgy mutatja be a nép vezetőit, prófétái, akik a nép sorsáért feleltek, mint akik elferdítették a törvényt a saját hasznukra, megnyomorították a népet, nem jelentették meg igazán az Isten beszédét, hanem haszonszerzésre törekedtek.