Szeptember 19 – Hétfő
d.e. Ádám és Éva a kertben – 1Móz 3:6-13
Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (1Móz 3:19)
ÁHÍTAT
Szeptember 20 – Kedd
d.e. Hágár a pusztában – 1Móz 16
Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. (1Móz 16:13)
A zöld, üde kert teljes ellentéte a száraz, kopár, élettelen pusztaság. Ma reggel ilyen környezetben találjuk magunkat az ige által. Az „egyiptomi hozadék” egyik jogos következménye az elűzés, halálra ítélés állapota. A pusztában már nincs remény az életre, hacsak nem látja meg Isten az ember reménytelen sorsát.
Szeptember 21 – Szerda
d.e. Ábrahám a hegyen – 1Móz 22:9-18
Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. (1Móz 22:14)
Ma az ige által utunk a hegyre vezet. Követjük Ábrahám és fia nyomait. Nehéz ez az út, nem ismerik a végét, de van HIT. Ábrahám hitének utolsó tesztje előtt állunk.
Kevés embernek jutna eszébe, hogy Isten úgy tud használni valakit, ha először kipróbálja hitét. Legmagasabb szintű teszt: add a fiadat, az egyetlenedet!
Szeptember 22 – Csütörtök
d.e. Jákób a hazaúton – 1Móz 32:22-33 (32:21-32)
Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. (1Móz 32:31)
C.S. Lewis mondta: „Célozd meg a mennyet, megnyered a földet is! Célozd meg a földet, elveszítesz mindent!” Minden útnak két vége van: indulási és érkezési pontja. Változatosságát az adja, hogy ki és hogyan jár rajta.
Szeptember 23 – Péntek
d.e. József a börtönben – 1Móz 39:19-23
De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. (1Móz 39:21)
Áldott helyzet, amikor felismerhetjük, hogy a terhelő körülmények ellenére Isten munkálkodik a háttérben. „Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” (Zsolt 69:6) Ebben az esetben igaz az a megállapítás, hogy „Isten nélkül a palota lehet maga a pokol, de az Ő jelenlétében a börtön is lehet palota”.
Szeptember 24 – Szombat
d.e. Ákán a sátorban – Józs 7:16-26
Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (Józs 7:22)
Mindenki igyekszik a szépet, értékeset „megtisztelő figyelmességgel” illetni. Ákán is ezt tette: meglátta, megkívánta, magához vette. Szerinte ott volt a legjobb helyen. Saját szemszögéből egy jelentéktelen gesztus, Isten szemszögéből nézve bűn és drasztikus következménnyel járt személyes, családi és közösségi szinten.