Augusztus 20 – Szombat

d.e. Terheket letéve futni – Zsid 12:1-3

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12:1)

Futni egy olyan pályán, ahol ráadásul akadályok is vannak, még terhek nélkül sem könnyű. Az olimpiai versenyeken nincs olyan szabály, hogy nem lehet futni hátizsákkal a hátadon, de így sohasem fogsz győzni. Előttünk a pálya, amelyen végig kell futnunk, állhatosággal, félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt.

A bizonyságtevőknek ekkora fellege meggyőzően igazolja a hitből való élet valódiságát. Ebben a futásban, az ószövetségi hithősök mellett, a legfőbb példaképünk Jézus Krisztus. Ő egy személyben a hit szerzője és befejezője, aki úttörőként ment végig a hit útján. A keresztyén élet az a verseny, amely fegyelmet és kitartást igényel. Meg kell szabadulnunk minden olyan dologtól, ami akadályozhat. A legnagyobb akadály ezen pályán a bűn, és minden bűn gyökere a hitetlenség.

Önmagukban ártatlan dolgok is megakadályozhatnak, mert gátolják az előrehaladást. A bűntől való szabadulás után fel kell nézni Jézusra, a hitnek szerzőjére és befejezőjére.

Milyen bűnöket kell megvallanod ma reggel? Kire nézel, magadra, alkalmatlanságodra, vagy Jézusra? (Vajda Miklós)

 

d.u. Légy az Úr öröme – Neh 8:1-10

Vannak olyan gyerekek, akik szüleik keserűségére vannak (1Móz 26:35), de hála Istennek, hogy vannak olyan is, akik örömöt okoznak a szüleiknek. Ennél már csak az a jobb, amikor valaki Isten öröme. Feltevődik a kérdés, hogy kinek örvend Isten? Természetesen Jézus Krisztusnak, akiben gyönyörködik. „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm“ (Mt 3: 17), hangzott a mennyből az atyai szózat a bemerítésekor.  Az Úr Jézus bemerítésének üzenete sokkal súlyosabb, mint bármely más bemerítésé, mert benne a feltétel nélküli engedelmesség látható. (Fil 2:8) Az írástudó Ezsdrás Kr.e. 458-ban tért vissza Jeruzsálembe, amikor a fogságból hazatért izraeliták erkölcsi és lelki állapota siralmas volt. Isten nem lelte örömét a nép állapotában, de annak, ahogyan vágyakoztak Isten beszéde után, bűnbánatot tartottak, és sírtak bűneik miatt, nagyon örült. Isten nem veti meg a töredelmes szívet. Kedves olvasó, ragaszkodj Istenhez, légy szomjas az ő beszéde után, sírj a bűneid miatt és engedelmeskedj neki! Légy Isten öröme! (Vajda Miklós)