Igehely: Zsid 3:17-19; Kulcsige: Zsid 3:18 „És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?”
Az ember már gyermekkorában megtanulja, hogy az engedetlenség bűn, és ennek következményei vannak. Mégis elfelejti felnőttként, hogy az engedelmesség több az áldozatnál. Sokszor azért, mert néha könnyebb áldozatot bemutatni, mint megalázkodni és engedelmesnek lenni.
Igehely: Zsid 3:15-16; Kulcsige: Zsid 3:15 „Mert amikor ezt mondja az Írás: «Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor».”
A történelem sok tanulságot hordoz, de csak akkor lesz hasznos számunkra, ha tanulunk a múltból. Pál apostol mondja a korinthusiaknak, hogy az ószövetségi nép történelme azért íratott meg, hogy a tanulságunkra legyen (1Kor 10:11).
Igehely: Zsid 3:14 „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Gyakran találkozhatunk Pál apostol leveleiben a következő kifejezésekkel: „Krisztusban lenni”, „Krisztusban maradni”, „Krisztusban élni”. Az élő hit alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, Krisztus pedig bennünk van. Így lehetünk teljes mértékben egységben vele, és általa az Atyával.
Igehely: Zsid 3:12-13; Kulcsige: Zsid 3:12 „Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel.”
Egyedül az Úr képes elvégezni azt a csodát az ember életében, hogy kemény szíve meglágyuljon. Ha ez megtörténik, élhetünk az Úrban, és Ő élhet bennünk. Így beletartozunk Isten családjába.
Igehely: Zsid 3:10-11; Kulcsige: Zsid 3:10 „Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat.”
Ha el akarunk jutni a célba, mindig követnünk kell a helyes irányt. Nem szabad még egy pillanatra sem szem elől téveszteni a helyes utat. Isten az életünkre nézve is készített egy helyes utat. Ha ezen az ösvényen maradunk, bejuthatunk Isten nyugalmába.
Igehely: Zsid 3:7-9; Kulcsige: Zsid 3:9 „Ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.”
Izráel fiai megkísértették az Urat, amikor azért lázadtak, mert a pusztában nem volt víz. Azzal, hogy „Közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” kételkedtek az Ő jelenlétében és gondviselésében. A Sátán megkísértette Jézust, amikor azt tanácsolta neki, hogy ugorjon le a templom párkányáról.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.